Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Tudósportrék: Szabolcsi Miklós
68 Új Dunatáj 1998. szeptember dalról változatlanul úgy gondolom, hogy ez időpontban az iskolák jelentős része az egyházak kezében volt, helyes volt tehát Magyarországon nagyobbá tenni az állam részesedését. Ez minden polgári átalakulásnak is egyik célkitűzése. Az államosítás mértéke és módszere azonban túlzott, sommás volt. A legellentmondásosabb és korszakra leginkább jellemző erények és hibák azonban abban a folyamatban, törekvésben csúcsosodtak ki, amit a főiskolai és egyetemi színvonal emelésének neveztünk. 1949 őszén - egy koholt „éberség” ügyben - leváltottak, majd 49-50-ben az Országos Neveléstudományi Intézetben dolgoztam, Mérei Ferencnél. A „pedagógiai határozat” után kizártak a pártból, állástalanná váltam. 1950-től ismét gimnáziumi tanár lettem az Árpád Gimnáziumban. Ettől fogva kizárt párttagként, az 50-es években, én is vártam a fekete autóra. Nagyon sok ismerősömet letartóztatták, az az egész kör széthullott, amihez tartoztam. Voltaképpen 50-től fogva kezdtem folytatni a tudományos munkát, úgy éreztem, nem szabad elhagynom magam; szinte belekapaszkodtam a tudományos munka lehetőségébe. A legelső dolog, amibe bekapcsolódtam, az a József Attila kritikai kiadás volt, amelyet akkor az egyetemen Waldapfel József egyetemi hallgatókkal csinált. 50 és 53 között ezzel foglalkoztam. 53 őszén, Király István jóvoltából, átkerültem a Csillag c. folyóirat szerkesztőségébe és lényegében itt voltam 1956 októberig. Ettől fogva az Akadémia Irodalomtörténeti - később lett csak Irodalomtudományi - Intézetében dolgoztam. 53-tól fogva azután kezdett beérni a József Attila- kutatómunka gyümölcse. 52-ben jelent meg az első József Attila kritikai kiadás, amelyet még Waldapfel Józseffel közösen készítettünk. Stoll Béla az új Összes versek jegyzeteiben értékelte ezt a munkát, teljesen egyetértek vele. Ez volt 1945 után az első megjelent kritikai kiadás; a szerző halála után mindössze 15 évvel. Új Dunatáj Szemléletében is alapvetően új volt, ahogy nekem most tűnik. Szabolcsi Miklós Az első olyan kiadás volt, amelyik felbontotta a köteteket, az elszórtan megjelent verseket összegyűjtötte, és mindezt kronológiai sorrendbe állította, egyúttal megpróbált hiteles szövegeket közölni. Sőt még - helyenként - a versekre vonatkozó tárgyi, keletkezéstörténeti stb. adatokat is közölt. Biztosan sok hibát elkövettünk, - ezek egyrészét a második kiadásban, s még a későbbi népszerűsítő kiadásokban helyreigazítottam, másrészüket Stoll Béla javította ki. E hibák egy része abból az alapjában helyes elképzelésünkből származott, hogy a munkába egyetemi hallgatókat vontuk be, s nem mindent ellenőriztünk. Ugyanettől az időszaktól egy másik