Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - SZEMLE - Zsirai László: Pék Pál: Havak tánca
74 Új Dunatáj 1998. június sú művész szembesíti a hétköznapok üzenetét az általánosan elvárható erkölcsi értékek sugallatával. Az egyik vers helyzetképe elkeserítő: „S te ott bolyongsz a fegyverek közt. Mára / a földed neve sírgödrök neve - / És beledermedsz majd a rohanásba, / s miatta hullasz át a Semmibe.” A másikban viszont: „Ami lesz, a voltba tódul akkor, / s íródnak majd a szeplőtlen lapok, / mert állok én a föld, az ég, a kezdet / kapujában, tudva, ki vagyok.” Minden fásultsága, megtörtsége, elesettsége, és keserűsége-kínja ellenére az embernek - jelenti ki a Sinai-ban - „magának kell végül meglelni a gyógyító igét”. És özönlenek a verssorok a rókaként settengő veszélyről, a mennyet mímelő pokolról, a menekülésekről, s mindezek mögött az elveszíthetőkért féltő aggódás motorja suhog-dübörög fától fáig, akárha lélektől lélekig. Olyanok küzdelme elevenedik meg, vagy inkább sejlik fel ezekben a versekben, akiket „csak a hit tart talpon!”, akikben fogyhatatlan a varázslat. Az örök hűség szerelmét ennyire gyönyörűen, ennyire közvetlenül ragaszkodóan hangszereli: „Hány éve már, hogy szeretlek, s mióta félem én a visszhangzó jelent...! Hány éve már, hogy rőt-arany tavában mégis ringat irgalmas szemed! Mert fogyhatatlan benned a varázslat. S mi más világban úgyse hallható, kizengi, mit málló kőre bíztunk, a bokrok alatt füttyögő rigó: hogy fájhat még itt csonkultan az élet, nem lesz más, mint fantom-fájdalom, hisz ott megyünk a szembevágó fényben, sorsunkká lett egyetlen úton.” (Fogyhatatlan benned a varázslat) Ebből a részletből érzékelhető talán legplasztikusabban a könyvben rendszeresen jelen lévő erkölcsi tartás és míves művészi magatartás. Ebben a kötetben azonos otthonra találtak a kötött formájú és a szabadon áradó, mindenképpen egyedi tervezésű öltözetbe bújtatott gondolatok. Tehát, abban biztos lehet a versbarát olvasó, hogy ezúttal nem konfekciós árut felvonultató divatbemutatón érezheti magát e kötet olvasása közben. Pék Pál költeményei szinte kivétel nélkül erős lírai szövetből készültek, melyeket ilyen szálak tartanak, mint a következő, bevallom némi önkénnyel kiragadott, lelemények: „virraszt a toll egy nyárlevélen”, „szétporlik a szavak gyöngye”, „bevert
