Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - SZEMLE - Zsirai László: Pék Pál: Havak tánca
Pék Pál . Havak tánca 75 szájjal fut a béke”, „hajó alszik künn a fákban”, „a zsibbadt réten szél ugat”, „csupán a fák hazudnak még a béna ágra új rügyet”, és sorolhatnám tovább... Gondolatilag eljut a Semmitől a Mindenig. A tépelődést kiváltó kétségektől a határozott kiállásig igyekszik megjeleníteni a küzdelmes lét sok színét-hangulatát, de feltehetőleg „jól tévedek”, amikor azt állapítom meg, hogy a Havak tánca verseiben az elrontott múlt tehetetlen dühe s a „sebbel-vertek” őszi elmúlással keretezett reménye zümmög a ködben, a látomásoknak otthont adó homályban, a költő által kibeszélt legbensőbb titkok közegéből, ahová beleérezhetünk, amivel azonosíthatjuk vagy összevethetjük saját érzetünk tapasztalásait. Pék Pál magánya így válhat tulajdonképpen közmagánnyá, mert lehet bármilyen magányos a költő (a legtöbb alkotó igaziból az, amikor megküzd az üres papírral!), éppen művei mondanivalójának, belső sugárzásának ereje által leli meg a leggyakrabban örökké személyes ismeretség nélkül maradó társait. A fentieken túl mi mással ajánlhatnám elolvasásra és elgondolkozásra ezt a kötetet, minthogy megemlítem: a hitelesen és műgonddal teremtett műveket a zalaegerszegi Gura Nyomda méltó igényességgel kivitelezett végtermékbe csomagolta, s a szponzorok pénze sem érdemtelen célt szolgált. Kérdő-, felkiáltó-, és gondolatjelekkel intő útmutató eligazításokat kaphat a lélek és az ész Pék Pál új kötetének szinte minden verséből. Megadva kinek-kinek az azonosulás és az ellentmondás esélyét, mivel a katarzis élményének hatása a befogadón is múlik. „Ki tudja rólad, amit én tudok?” - kérdezi egy helyütt. Nos, erre egyetlen válasz lehetséges csak: aki elolvassa a Test a testben című verset, a többivel együtt, az remélhetőleg tudni fogja, ha „veszi az adást”, ha belső „vevőkészülékének” alkalmas antennája működik. (Orpheusz Kiadó és Széphalom Könyvműhely, 1997) Zsirai László
