Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Szigeti Lajos Sándor: "Iszonyú mindegyik angyal"(?)
32 Új Dunatáj 1998. június romba, rekedt, / lármáját, kútkénéként csikorduló, / de hazugságot felvonó szavak / csörgését”. A csörgés szóról - mint asszociációs játékban - eszébe jut a Csörge-tó és egy gondolatjellel visszatér a költő az éji álom és egyúttal a művészet megtartó világába, amelyben együvé sorolhatók, sőt últethetők azok, akiket e város éltetett, akik e város transzcendens létét adták: „újra tó a Csörge-tó / halott vizének jégkérge alatt, / a régi házban verset ír Babits, / Liszt zongorázik Augusznál, s szikáran / ülsz a sarokban s hallgatod te is...”. A három pont többmindent megenged e szövegvilágban: azt is, hogy amint számos versében Baka maga is asztal melletti vendéglétként képezi meg a saját sorsát, hogy időjátékaiban maga is jelen van a Liszt-koncerteken, talán itt is ő következ(het)ne a sorban, azonban itt nem szerénység/szerénytelenség kérdése, hogy nem ez történik, hanem egyszer csak vége a vers egyik idejének, hogy átléphessünk egy másikba, ugyanis a vers - címe szerint - abba az esztendőbe visz vissza, amelyhez - a visszaemlékezők által megerősített módon - Baka István költővé válása köthető (ld. Új Dunatáj közlései), a szerző tehát, játszva az idővel - 1990-ben született a vers - visszamenőlegesen is, mégis bekapcsolja magát az irodalom véráramába: „Nem tudok rólad, félig tiltva vagy, / és nem tudom még, hogy Te vezeted / a leforrázott égi sereget: / megrontott mézü múlt napok hadát, / de már előre megmosolygod a / Megbocsátás suta őrangyalát.” Az idővel való játék átlátható: a képeslap idejében a költészetbe éppen csak induló Baka - önképzőkör! felolvasásai és Bonyhádra küldött versei idején - valóban nem nagyon tudhat Mészöly Miklósról, hogy tiltva van, azt is csak későbbről vetítheti vissza, mindenesetre Mészölynek ekkor valóban csak meséi jelennek meg (mint a szerző maga mondja: kicsiknek és nagyoknak) a Móra Könyvkiadó gondozásában Az elvarázsolt tú'zoltózenekar címmel, a „félig tiltva vagy” igazsága pedig abban nyilvánul meg, hogy ekkor Az atléta halála a kultúrpolitikai körülmények folytán nem magyarul, hanem franciául jelent meg először, de éppen 1965-ben (!), itthon egy évvel később látott napvilágot a regény. A kurzívan szedett Megbocsátás című, a vers befejezésében - erre fut ki a mű - említett kisregény pedig jóval, közel húsz évvel későbbi, hiszen 1984-ben jelenik meg önálló kötetként. A vers értelmezéséhez sokban hozzájárul a kisregény ismerete, az például, hogy a benne megformált történet is a múlthoz és a régi Aliscához kötődik, vagy az, hogy Mészöly érdeklődése az ekkor (tehát a nyolcvanas években) írt, műveiben térbelileg a Dél-Dunántúl, illetve Szekszárd felé irányul, mind mélyebb rétegeket tárva föl annak históriájából. Ez azonban önmagában még kevés ok és magyarázat arra, több lehetséges Mészöly-mű közül kitüntetetten miért éppen erre hivatkozik Baka István. A lehetséges válasz megfogalmazásához érdemes Thomka Beátához fordulni, aki már korabeli kritikájában és később monográfiájában is - több szempontot is érvényesítve - rákérdez a regényeimbe emelt fogalom kontextuális értelmére; úgy véli, az elbeszélés-cím értelemszerű magyarázatot nem kap egyetlen epizódban sem, a mű címe „a keresztyén erkölcs köz-
