Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Fried István: Árnyak közt múlandó árny
12 Új Dunatáj 1998. június Fried István Árnyak közt múlandó árny Baka István verse Caspar Hauserről „Ki eszelhet ki nála szomorúbbat?” (Pilinszky János) Márai bon mot-ja, miszerint egy pálma ugyanolyan kalandos életet élhet, mint egy tigris, feltehetőleg alkalmazható XX. századi poéta-pályákra, a költők megfogadván a korai romantika német költőjének szavát, a „befelé vezető úton” igyekeztek föltérképezni a maguk világmindenségét. A külső eseményekben szegényes élet gazdagabbnak bizonyult, hogy felejtett, mélyről fölmerülő, „álmodott” történéslehetőségeiket kezdték el verssé értelmezni. Baka István azok közé tartozik, akik a világirodalmi tárgyakat-motívumokat - pályájuk előrehaladtával - mind tudatosabban építették be a maguk költői világteremtésébe, újra elbeszélve mindazt, ami egyszer vagy sokszor már költészettörténés volt, más oldalról megvilágítva, ami már tárgytörténeti vagy szimbólumszótárakban különféle jelentésekké rögzült, jóllehet nem széttörve, korántsem „dekonstruálva”; ami szilárd szerkezet révén hirdette, hogy egy létlehetőség formát-alakot kapott, nála „csupán” új formába, új alakba költözött. Mindazonáltal általa válogatott előszövegek átstrukturálását vállalva, nem osztozott a világ menthetetlenül darabokra hullásának szomorú „igazságáéban, legalább is fenntartva és jórészt példázva azt az illúzióként, másoknál hitként, nála költészeti elvként funkcionáló tételt, miszerint a külső történet esendőségével a belső történet „igazsága” állítható szembe. Ám ez akkor lehet hiteles, ha személyes „igazság”, ha a világlátás egyben verslátás, mivel csak versben közvetíthető, amelynek viszont a sokfelől értelmezhetőség a meghatározó tulajdonsága. Talán az is megkockáztatható, hogy a jól ismert motívumok, tárgyak, szimbólumok rendezett sorba szerveződnek Baka Istvánnál, mivel az utómodernség költészetfelfogásához kapcsolódva, nála lehetségessé válik a világnak szilárd szerkezetű versekbe, költészetté összeálló benső világgá szerveződése. Az elmondottak következtében Baka István költői világáról akkor kapunk talán megbízhatóbb információkat, ha nem kizárólag költők, elődök, példaképek radikális poéta-értelmezőjeként, hanem a költők, elődök, példaképek költői világának „megértő” átírójaként, csöndes vitapartnereként, még pontosabban szólva: az általuk emberi léthelyzetek paradigmatikus esetttanulmányaként feldolgozott alakok, tárgyak, motívumok újra-elbeszélőjeként, egyszóval: a motívumok belső szerkezetének újragondolójaként látjuk. Azt a típusú költészetet lehet olykor megpil-
