Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Sáli Erika: Buda Attila: A Babits család levelezése
Sáli Erika • Buda Attila: A Babits család levelezése 71 ván, a költő öccse számolt be édes anyjuknak (313. levél). A Török Sophie és anyósa közti viszonyról a férj halála után kelt sorokból tudjuk meg a legtöbbet. Barátságok, ismeretségek gyökereire is bukkanunk, ha figyelmesen vesszük kézbe a dokumentumokat. Dienes Valéria például nemcsak a szellemi partnerral, a költővel, hanem annak egész családjával folytatott levelezést. Bármennyire kíváncsian szemléljük is azonban ezeket a fontos tényeket rejtő postai küldeményeket, nem tagadhatjuk, hogy lennének közöttük túlságosan terjedelmes vagy tartalmilag teljes egészében érdektelen levelek. Ezek regestája, kivonata jelenik meg a Függelék első részében. Különösebb érdeklődésre számot nem tartó ünnepi (név-, születésnapi) köszöntések, részvétsorok. A válogató bátran vállalja a felelősséget, s különbséget mer tenni fontos és lényegtelen között — ezzel tisztelve meg a kutatókat: unalmas vagy fölösleges dolgokat nem mutat be. A fölhasznált kézikönyvek felsorolását a betűrendes levélmutató követi, mely dátumuk alapján visszakereshetővé teszi a leveleket, s mindezt kiváló nyomdatechnikai megoldással, áttekinthetően. A könyv másik igen fontos mutatója, a névregiszter szintén azt bizonyítja, hogy készítője szenvedett már rosszul vagy hiányosan elkészített segédlettől, esetleg bosszankodott nemléte miatt. Ő tehát igyekszik tökéleteset nyújtani. Nemcsak a levelekben, hanem a bevezetésben előforduló neveket is fölveszi a betűrendbe, s így az oldalszámot adja meg utalóként. Egy többgenerációs család bemutatásakor fontos szempont, hogy a le- és felmenők közt különbség tétessék (tekintettel a keresztnevek sűrű ismétlődésére). Ezt a szokásos gyakorlatnak megfelelően római számok feltüntetésével teszi meg a kiadvány összeállítója, így oszlatva el az esetleges félreértéseket, küszöbölve ki az egybeeséseket. A tartalomjegyzék előtt különleges, ritka fényképek (például Babits betegágyban, macskával) eredeti kézírások közlésével örvendezteti meg az olvasót Buda Attila. A kötetnek tagadhatatlanul az egyik legérdekesebb része a könyv végén közölt genealógiai tábla. Az egyenesági leszármazottak szerepelnek a kihajtva megcsodálható családfán, a mellékágak távolabbi hozzátartozói — Raáczok, Szondyk, Haidekkerek, Landererek — szerényebben lapulnak meg az utolsó oldalakon. Megelégedésünkre szolgálhat, hogy a mű terjedelméhez, a levélközlés pontosságának kritériumához képest milyen elenyészően csekély a nyomdahibák száma. Jó kézbe venni egy olyan munkát, amely már külsejével is a belső megismerésére ösztönöz — a borító- és kötésterv Banga Ferenc alkotása. Bár nem szokás ilyesmiről megemlékezni, ezúttal nem mehetünk el szó nélkül a szerkesztő köszönetnyilvánító sorai mellett sem. A szokványos udvariassági formulák Buda Attilánál természetes és szeretetteli gesztussá változnak: háláját fejezi ki családjának, amiért nem vették zokon, hogy más családok, Babitsok és Kelemenek raboltak időt tőlük. Mi pedig neki, a szerkesztőnek köszönjük ezt az alapos és hasznos munkát. Sáli Erika
