Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Dugonicsné Molnár Erzsébet: Micheller Magdolna: Tehetség és társadalom
72 Új Dunatáj 1997. március MICHELLER MAGDOLNA: TEHETSÉG ÉS TÁRSADALOM A Körösi Csorna Sándor Főiskola, szándéka szerint egy sorozatot indított útjára Micheller Magdolna Tehetség és társadalom című tanulmánykötetével. A tizenkét tanulmány szinte az egész huszadik századon átível, bemutatva a tehetségek felkarolásával kapcsolatos legjellemzőbb politikai és társadalmi elképzeléseket, törekvéseket. A tanulmányok önmagukban is egy-egy érdekes — a szakembereken kívül meglehetősen szűk körben ismert — kérdést fejtenek ki. Együttesen azonban átfogó képet adnak a század kultúr- és oktatáspolitikájának politikai meghatározottságáról, változásairól, tendenciáiról, az ezzel kapcsolatos törekvésekről, összekapcsolva a neveléstörténetet és politikatörténetet. Az első rész négy tanulmánya az 1920-as évektől az ötvenes évekig, (bizonyos vonatkozásokban azonban máig), a második rész az ötvenes évektől napjainkig taglalja a címben jelzetteket. A két rész szervesen illeszkedik egymáshoz, amelyet Somlyai Magda életútelemzése még inkább szemléltet, hiszen élete és pályája átível a jelzett évtizedeken, mintegy példázva is azt amiről az egyes tanulmányok szólnak. Életútja tükrözi a társadalom- és politikatörténeti változásokat, valamint azt, hogy a társadalmi felemelkedést a tanulás - az első generációs értelmiségiek számára - többnyire a tanítói, tanári pálya nyújtotta/nyújtja. Külön figyelmet érdemel az interjú meleg hangvétele, a pályatársakkal kapcsolatos visszafogott, árnyalt véleménynyilvánítás a. Az első tanulmány részben a század egyik legnagyobb kultúrpolitikusára, részben az általa is kiváltott törekvésekre irányítja a figyelmet. Talán nem véletlen és nem felesleges ismét számba venni a kitörési lehetőségeket, hiszen akkor is és most is nagy megrázkódtatásokkal terhes változásokat élt és él meg az ország. Anyagi erőforrások híján meg kell tanulnunk a szellemi értékeinkkel jól sáfárkodnunk. Jobban, mint az elmúlt évtizedekben. Az egyes tanulmányok elgondolkodásra, okulásra serkentenek idősebb és fiatalabb generációkat. A Bethlen kormány kiváló kultuszminisztere, Klebelsberg meggyőződése szerint — Széchenyi reformkori gondolatait ismét aktuálissá téve — hazafias és vallásos meggyőződésű, pozitív beállítódású kiművelt emberfők sokasága emelhette fel az országot az első világháborús és a trianoni megrázkódtatás után. Ezért olyan oktatási és tudományos-kulturális reformok sorát indította el, amelyek segítségével európai távlatokat nyitott a társadalmi elit számára, és ha korlátozottan is, de megmutatta az egyszerűbb rétegekből jövők számára is a kulturális felemelkedés lehetőségeit. Intézkedéseivel igyekezett a tehetségek elől az akadályokat elgördíteni, mivel a társadalom egészének műveltségi színvonalát kívánta magasabbra emelni: ezt szolgálták az oktatást, a művészeteket, a sportot felkaroló reformjai is. A szellemi elit általános és szakmai felkészülését az Eötvös Kollégiumban folyó magas
