Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Szilágyi Miklós: Csalog Zsolt
Csalog Zsolt 69 Szilágyi Miklós CSALOG ZSOLT (Szekszárd, 1935. november 30. - Budapest, 1997. július 18.) Élt közöttünk egy író, a folyton hevülők, a minden jóért rajongók, a munkamániások fajtájából. Aki, ha tanult - de páratlan készségeit hasznosítva élete valamely szakaszában hivatásszerűen művelt - mesterségeit kérdezték, régésznek, néprajzosnak, történésznek, szociológusnak, illusztrátornak is mondhatta magát. Mondhatta régésznek, hiszen az egyetemet befejezve ő lett a szolnoki múzeumban a régész-mindenes. Végezte a leletmentő ásatásokat hóban-fagyban; ha a hatalmas tiszai áradás előidézte kényszerhelyzetben éjszakánként is hordták az őskori lelőhelyet rejtő halmot, hát a munkagépek lámpáinak fényénél rögzítette egy héten át - s aggályos pontossággal! - a leletkörülményeket. (S mert hosszúak voltak az éjszakák, hallgatta M. Lajosnak a világtörténelmet formáló fegyendázadást csak suttogva megidézhető élményelbeszéléseit.) Mondhatta néprajzosnak, hiszen a néprajziatlasz-munkálatokat szolgáló adatgyűjtései szinte az egész magyar nyelvterületet behálózták. Hiszen nála jobban senki sem értette meg a vesszőfonással létrehozott elemi formák technikáját-technológiáját, és a közelmúltig egymás mellett létező vesszőfonó házimunkát, háziipart, kisipart, mint paraszti szükségleteket szolgáló „ősi” munkamódot és eredendő esztétikai minőséget. Hiszen a „Parasztregény” nyersanyagát gyűjtve: egy tiszaroffi asszony teljes folklórtudását magnetofonon rögzítve - majd e szépírói alkotásként fogadott kötet második kiadását kiegészítő folklorisztikai tanulmányban a szövegértés kulcsát is megadva - minden más etnográfusnál-folkloristánál közelebb jutott a paraszti (bár utóparaszti) önértelmezés lényegéhez s legintimebb részleteihez. Mondhatta... De szükségtelen is tovább folytatnom a szaktudósi munkálkodás (s valamely szaktudományt névtelenül kiszolgáló „béremunka”) szerteszórt eredményeink számbavételét. Ha ő maga „íróként” - s ennek részeként: a megalázott, a bármikor megalázható kisembert nemcsak megérteni, de istápolni-szolgálni is kész robotosként - határozta meg magát, most, a halál döbbenetéből fel sem ocsúdva sincs jogom többnek, másnak állítani ezeket a valamikor a magaméval egy irányba mutató ifjúkori törekvéseket és teljesítményeket, mint a szuverén alkotóvá válás talán-nem-is-akart, kényszerűségből vállalt előtörténetét. Tudom, hogy értelmetlen ez a közös pályakezdésünkre hivatkozó kisajátítás, s mégsem tudom elhessegetni azt a meggyőződésem, hogy e szaktudósi előélet gondos számbavétele nélkül az írói életmű leglényege is megérthetetlen.
