Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - KRITIKA - Szilágyi Zsófia: Nagybetű, élet, irodalom

bár a szerelmi vallomások elmaradnak, egy-egy utalás, verssor névvel vagy motívumszerűen felidézi a kedvest. A legboldogabb két-három hónapban Flóra neve a verscímekben is megjelenik, később a sorokba rejtve. Ám ezen euforisztikus időszak versei is a legkülönbözőbb hangon szólaltatják meg a szerelmi érzést. Az először hírt adó Flóra 1-5. mind a választott versformát, mind a hangnemet illetően igen lényeges különbségeket mutat. Az antikizáló Hexaméterek-btn a természetre kivetített, mindent elárasztó boldogság képzete a második rész vallomását készíti elő. Ahogy a tavasz megváltja a természetet, legyőzi a telet, a halált, úgy jelenti Flóra a megváltást: „E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szívemről / mint sebről a kötést, te leoldtad - újra bizsergek.” A Rejtelmek a vallomást a dal könnyedségével, az erotikus tartalmú motívumok (szellő, víz) finom célzásaival, s a Flóra-versekben - és a levelekben - olyan sokszor előtűnő (némiképp elgondolkodtató jelzős kapcsolatú) „talpig nehéz hűségben” utalásával szólaltatja meg. A Már két milliárd szinte tematikus foglalata a korábbi korszak verseinek, hisz a politikum a társadalmi célokért a parasztság, munkásság jobb jövőjéért szóló költő eszményei töltik ki a verset összefogó „úgy kellesz” könyörgéssorozatot. E versciklust záró Megméressél! a mítoszteremtés verse. Valóban a középkori Mária-himnuszok, a zsoltárok, s a XVI. századi énekeskönyvek hangján szól Flóráról. Az indok, a szerelem megtalálása / „a nők között Flórára leltem” /, a lélek újraépülése, amit a telek-ház metafora előrevetít.

A korszak egyik legszebb és egységes hangnemű verse a Flórának, amely persze ugyanúgy magába ötvözi az eltérő jelentéstartalmakat, motívumokat, s ugyanúgy feltűnik az elmúlás, a halál motívuma. Mégis, az a már-már irracionális, szinte transzcendens szerelemkeresés, boldogságvágy, amely e későn jött, utolsó menedékként megélt kapcsolatot övezi, ebben a versben nem hoz létre oly kirívó ambivalenciákat motívumkontrasztokat mint más Flóra-versben. A verset a halál élmény fogja keretbe, ez az alaphelyzet, amelyből a vallomás születik. Merthogy a cím világosan utal a lírai szituációra, ha nincs is jelen közvetlenül a megszólított kedves, csak igei személyragok utalnak rá. A vallomásos jelleget erősíti a vers elbeszélő része, a múltból, gyerekkorból felbukkanó emlék, a hajósinas élmény.

A vershelyzetet a kései költészetben funkcionális helyzetű, a múltat ellentétező „most” időhatározó-szó jelzi, de a beszélő nem határozza meg a tartal-9