Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - KRITIKA - Szilágyi Zsófia: Nagybetű, élet, irodalom

szeme közt szokatlanul erős redő. A hangja mély, férfias, meleg, nagyon szuggesztív.” - így mutatja be Illyés Gyuláné a megismert férfit, megelevenítve az egyik közismert József Attila-kép vonásait. Az ifjú pszichológusgyakornoknak a Úbaráti társaság „szállította” az alanyt, hogy megcsináltathassa vele a kor divatos pszichológiai vizsgálatát, a Rorscach-tesztet. A teszt félbemaradt, mert a költő túlságosan jó alanynak bizonyult, a különböző foltokról túl sok választ adott, s mint a pszichológus írja „rengeteg originális, sőt bizarr feleletet.” A történet négy nap múlva folytatódik, amikor a költő felolvassa szerelmes verseit, az egyikben teljes néven nevezve az imádott nőt. Az emlékek - és nyilvánvalóan már az irodalmi köztudat ismereteinek - tükrében így láttatja Komutza Flóra második találkozásukat. „Egy óra hosszat voltuk akkor csak együtt József Attilával - én utána még baráti társaságba mentem. De ez alatt az óra alatt megrendülve láttam, milyen viharszerű érzés fejlődött ki máris benne. Illetve nem akkor fejlődött ki. Életéről jóformán addig alig tudtam még valami, de arra gondoltam, egész élete készíthetett elő benne - nyilvánvalóan már az apja eltűnése, főleg anyja halála óta - egy anyapótló, megbízható, végtelen szeretet utáni sóvárgást. Menedéket keresett.” Lehetséges persze, hogy az elhárítás, a költő halála óta annyiszor - és méltatlanul - felhánytorgatott cserbenhagyás vádja motiválja a szerelem ilyen értelmezését, hogy az anya iránti pszichotikus vonzódás ölt testet a szerelmi vágyakozásban. A Flóraversekben ugyanis alig találunk utalást az anyára, míg a korábbi nőkapcsolat, a Gyömrői-szerelem verseiben ez valóban alapvető motívum.

Gyömrői Edit, a költő analitikusa a magyar irodalmi nőalakok, múzsák között sajátos helyet foglal el. Az átkozódó versek, a nőiességet, tisztaságot alapjaiban megkérdőjelező vádak tették őt halhatatlanná. AJózsef Attila betegségét elemző tanulmányok persze jobbára megegyeznek abban, hogy a pszichoanalízisből ismert jelenség, az indulatátvitel munkál ezekben a különös versekben, s a híres-hírhedt Szabad ötletek-ben. Kétségkívül, az utolsó kötet, a Nagyonfáj( 1936) verseit ez a szerelem uralja, a költő által adott értelmezés jelöli ki a kapcsolat határait:

5