Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám - KRITIKA - Szilágyi Zsófia: Nagybetű, élet, irodalom
„Hallja, míg él. Azt tagadta meg, amit ér. Elvonta puszta kénye végett Kívül-belül menekülő élet elől a legutolsó menedéket.” A nő lényege ebben a szerelemben az „ölelés” az „öl” motívumok gyakoriságával érzékeltetett szexus. A kapcsolat kezdetét még a bensőséges vallomás, a Gyermekké tettél - a Szép Szóban megjelent címen: Egy pszichoanalitikus nőhöz - jelzi, nyilvánvalóan utalva a pszichoanlitikus helyzetre és viszonyra. A kérések, az „etess”, „takarj be”, az „ostoba vagyok - foglalkozz velem” vitathatatlanul az anya gondoskodó, féltő, óvó szeretetére irányulnak, egy újraélt gyermeki helyzetben. A szerelem képe itt még az érzelmek áradásából, a testetlen kapcsolatból bontakozik ki: „Reám néztél s én mindent elejtettem. / Meghallgattál és elakadt szavam.” A megváltó érzés persze utalhat ismétcsak az analízisre, a felgyülemlett indulatok, tévképzetek, ösztönök felszabadítására, amelynek érzékletes képeit adja ez a vers. A lírai én vallomásos könyörgése a betegség elűzésére irányul: „Add kezembe e zárt világ kilincsét”, „Gyülekező halottaimat intsd szét / ... aki szeretni gyáva vagy. / A betegség réme, az őrület, az én szétfoszlása, a „száll alá emberi fajom” önfelismerése hitelesíti a kéréseket, mint az a Kibe ugrál, Kiáltozás döbbenetes helyzetrajzaiban megmutatkozik. A visszautasítás, a vágy viszonzatlansága hívja elő az átkokat, olykor valami ősi misztikummal, mintha az átokversek képtelen logikáját, és elementáris érzelemindulatát fogalmazná újra: „Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes / bársony-penész pihézze melledet.” (Magány) A „Te rongy, aki szeretni gyáva vagy” kezdetű vers kéziratos címe néven nevezi az analitikusnőt, mintegy a - költőt egész életében vonzó - névmágia erejében bízva. A Nagyon fáj kötet zárverseként írt, de befejezetlenül maradt Semmi sokszor ismételt, létet tagadó szavaihoz ugyancsak az Edit szót társítja. Az összegző szándékú, Kész a leltár már a Gyömrői-szerelem csendesülésével, az olykor tragikus, olykor botrányos jelenetek elmúltával fogalmazza meg a nőkapcsolatok leszűrt tartalmát: „Asszony ha játszott velem hitegetve: / hittem 6
