Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Bozóki András: A demokrácia feltételei és minősége
Bozóki András • A demokrácia feltételei és minősége 11 Bozóki András A DEMOKRÁCIA FELTÉTELEI ÉS MINŐSÉGE 1974-ben mindössze 39 demokratikus berendezkedésű ország volt a Földön,1992-ben pedig már 119. Az elmúlt húsz év a demokráciának korábban nem tapasztalt, hihetetlenül nagymérvű előretörését hozta. Latin-Amerikában megbuktak a katonai diktatúrák, Kelet- és Közép-Európában megbuktak a kommunista rendszerekés demokratizálódás indult el Távol-Keleten és Dél-Afrikában is. Samuel Huntington nyomán e folyamatot sokan a demokratizálódás harmadik hullámának nevezik. Az első nagy demokratizációs hullám a választójog kiterjesztésének követelésével indult el Eszak-Amerikában, Nyugat-Európában, Ausztráliában és Új-Zélandon még a 19. században, s ez a folyamat az első világháború utáni évtizedben zárult le. A második hullám a II. világháborút követően Nyugat-Európa újrademokratizálásával kezdődött, a gyarmati rendszer felbomlásával folytatódott és a hatvanas évekre zárult le. A hatvanas években és a hetvenes évek első felében viszszaesett ez a folyamat, a trend megfordult, s ismét a diktatórikus rezsimek erősödtek meg, különösen Latin-Amerikában és Dél-Európában. A demokratizáció harmadik hulláma Franco és Salazar halálával, valamint a görög ezredesek bukásával indult meg Dél-Európában, s ezt követte az argentin, a perui, a brazil, a paraguay-i és a chilei diktatúra bukása. A folyamatot az 1989-es „bársonyos forradalmak” és a Szovjetunió 1991 -es felbomlása koronázták meg. De mi a garancia arra, hogy az új, törékeny demokráciák fenn is maradnak? Mik a társadalmi és politikai előfeltételei annak, hogy a demokrácia ne csak létrejöjjön, de tartósan stabilizálódjék? Az egyik lehetséges magyarázat szerint a demokrácia egyszerűen a jólét következménye, tehát fennmaradásának mindenekelőtt gazdasági feltételei vannak. Nem véletlen - mondják -, hogy a gazdag országokban van demokrácia, a szegény országokban pedig általában nincs. S valóban, az adatok alátámasztani látszanak e feltételezést. Nyugat-Európában demokrácia van, Afrikában pedig - tisztelet a kivételnek - nincs demokrácia. A legszegényebb országok körében általában diktatúrák vannak, nem pedig demokráciák. De mégsem olyan biztos, hogy csupán egyetlen mutatóból - az ország gazdasági fejlettségét tükröző GDP-ből - le lehet vezetni a politikai berendezkedés adott formáját. Nem állíthatjuk, hogy csak ott lehet demokrácia, ahol jólét van. Helyesebb, ha úgy fogalmazunk: nem minden gazdag ország demokratikus, de (majdnem) minden demokratikus ország gazdag. Nem minden szegény ország diktatórikus, de (majdnem) minden diktatórikus ország szegény
