Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - Németh Csaba: A könyv allegóriája
Németh Csaba • A könyv allegóriája 51 Németh Csaba A KÖNYV ALLEGÓRIÁJA E Vizsgálódás tárgya a középkori könyv, és annak megjelenése, metaforikája a korabeli teológiában. A feladat annak bemutatása, hogy miért és miként kap spirituális jelentést az írás és a könyv a középkorban. Ez a spiritualizálódás végigköveti az írás aktusát, és azokban a XII. századi teológiai „kisrendszerekben” teljesedik ki, amelyeknek a könyv a kulcsfogalma. Ugyanakkor helyet kell adni annak a könyvnek is, amely a középkor számára a Könyv, az írás volt: a Szentírásnak. Egy középkori munka így foglalja össze a könyv legfontosabb jellemzőit: a könyv halott állat bőréből lesz, tollal és tintával írják, sok lapja van, kilyukasztják, préssel összeszorítják, bekötik; régi tetteket és titkokat őriz, ha nem nyitják ki gyakran, megpenészedik; véretekkel díszítik, pecsétekkel zárják le; a könnyelmű embertől bemocskolódik, a tűztől összezsugorodik, a víztől szétázik. (De bestiis et aliis rebus liber.IV. - PL 177 col.l50D) Ezek a könyveket kézírás és lapszéli rajzocskák töltötték meg, őket koptatógombok, veretek borították, fémcsatok fogták össze egészbőr- vagy hártyakötések fatáblái közé. Technikai okokból a keresztényeknek sikerült először egyetlen korpuszban (a könyvtestben) egyesíteni a kinyilatkoztatás egészét. így a Szentírást tekinthetjük az abszolút könyvnek is: ez az a kódex, amely önmagában könyvtár is. Azt, hogy ez nem önkényes megállapítás, a Szentírás középkori elnevezései is bizonyítják: a sacra Scriptura, sacra pagina mellett a bibliotheca kifejezést is használták rá. A Bilblia eredeti, görög és héber szövegben a „könyv” szó a könyvtekercset jelöli - és mást nem is jelölhet; a Biblia leírásának idején nem létezett még a lapozható könyv. Helyette papirusz- vagy pergamentekercsek voltak az írás hordozói. Ezeket a tekercseket olvasáshoz ki kellett göngyölni, majd az olvasás végeztével újra össze kellett göngyölni. A középkorban használt Vulgata-fordításnak ezen a szöveghelyein általában a „liber” szó szerepel. Ez könyvet jelent ugyan; de már nem könyvtekercset, hanem kódexet (azaz összefűzött, lapozható lapokat) értenek alatta. A megváltozott tárgyi kultúra döntően meghatározta a Vulgatán alapuló keresztény ikonográfiát: a könyvtekercs az ószövetség és a próféták attribútumává lett, míg a könyv az újé. Ezt az is elősegítette, hogy a latin Biblia, a Vulgata már kódex alakú volt, nem tekercs; amikor pedig az ószövetség könyveit olvasták, pergamenlapokat lapoztak már. A szent szövegben azonban így is megmaradt legalább egy hely, ahol az olvasás során csak a könyvtekercsre lehetett gondolni: az Apocalypsis VI,14 szerint az ég könyvtekercsként fog összegöngyölődni. A „könyv népei”, judaizmus és a kereszténység gyökerei különösen erősen kö-
