Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - Németh Csaba: A könyv allegóriája

52

Új Dunatáj 1997. május

tődnek az íráshoz, a könyvhöz. Krisztus messiás-voltát csak a szakrális írásból, az ószövetségből lehetséges igazolni. O szól így a zsidókhoz írt levélben - a Zsolt XXXIX,8-at parafrazeálva: íme itt vagyok, a könyv fejezetében írva vagyon rólam).

Könyv - betű szerint

A későbbiek megértéséhez szükséges röviden felvázolni azt a munkafolyamatot, amelynek során a báránybőrből pergamenlap, majd könyv lett.

Az első feladat a pergamen megtisztítása egy vasszerszámmal, majd a lap simítása következett, amit habkővel végeztek el. Utána (a Statuta Carthusiensium után) a lap krétázása következik, hogy a zsírtól már megtisztított pergamenen jobban tapadjon a tinta. A következő munkafolyamat a linealizálás, a lap megvonalazása. Mindezek után következhetett az írás. A szöveget atramentummal, fekete tintával írták, a nagybetűket pedig - olykor a könyv kezdősorait is - vörös tintával, míniummal.

A „könyv” a Könyvben

A középkorban az írás hordozta a világ látható és a láthatalan részéről való tudást. A legfontosabb tudás hordozója a Szentírás könyvei voltak: hírt adtak a világ eredetéről és a végéről, a lélek céljáról, Istenről és az Igazságról.

Magának a „könyv” szónak a Szentírásban hordozott különböző jelentéseiről így ír a IX. században Rabanus Maurus:

Könyv Isten jelenléte, mint a Zsoltárokban: „töröltessenek ki az élet könyvéből [Zsolt LXVIII,29]”, azaz mutatkozzon meg, hogy sohasem voltak beírva Isten jelenlétébe az üdvözítendőkkel. Könyv Krisztus, mint az Apokalipszisben: „másik könyvet nyitottak ki, amely az életé [Jel XX, 12]”; mert Krisztus, aki a mi életünk, az ítéletben minden zsidónak meg fog jelenni. Könyv az ószövetség, mint az Apokalipszisben: „kívül és belül teleírt könyv [Jel V,1J”; azaz az önmagában misztikus és történeti értelmet tartalmazó ószövetség. Könyv az Evangélium, mint az Apokalipszisben: „nyitott könyvet tartott kezében [JelX,2]”, amely Evangéliumát Krisztus tettével beteljesített. Könyv által [vannak jelképezve] az ember titkai, mint Dánielben : „ Törvényt ült, és könyvek lettek kinyitva [Dán VII, 10]”, mivel az utolsó ítéletben nyilvánvalóak lesznek szívünk titkai. (Allegóriáé in Scripturam sacram; PL 112 col. 987CD)

Hasonlóképpen: Alanus ab Insulis szerint ha a „liber” szót főnévi értelemben vesszük, a Szentírás egyes helyein könyvnek nevezi a könyv hasonlatosságát, az emlékezetet, a predestinációt, Krisztust és a lelkiismeretet is. (Liber in distinctionibus theologicalum, PL 210 col.837)