Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - Kolta László: "Bennem egy Vörösmarty arca vetődött fel"

40

Új Dunatáj 1997. május

ból áthívott a tisztek közé. Nem éltem a kedves meghívással. Nem akartam elhagyni bajtársaimat, nem kockáztattam a tiszti előnyöket-hátrányokat. Utólag kiderült, hogy jobban jártam volna a meghívás elfogadásával, ugyanis a magyar „legénység” egy töredékét az USA átadta Franciaországnak, ahol kegyetlen körülmények között szenvedtünk 10 hónapot.)

Fáy Ferenc 1946. tavaszán hazatért, tisztviselői állást kapott, megnősült. Rövidesen bekapcsolódott a pártpolitikai küzdelmekbe. Önvallomása szerint: „tiltakozni mertünk a terror, a személyi kultusz kilengései ellen”. Ezért a választások után, 1947. őszén internálták. Fél év múlva szabadon engedték, de rövid idő után letartóztatták, és népbírósági eljárást indítottak ellene. Az ÁVO annyira összeverte, hogy rabkórházba szállították, ahonnan sikerült megszöknie. Rövid ideig itthon bujdosott, majd átszökött Jugoszláviába. A nagybecskereki internálótáborban 8 hónapot töltött (távollétében a felesége itthon elvált tőle). Fáy visszaemlékezését idézzük: „1948 tavaszán hagytam el Magyarországot, vedlettem le még anyám szabta bőrömet. Szereztem helyette újat... Szebbet, cifrábbat, díszesebbet, de hol vállbán szorít, hol pedig a szívem felett. Átjár rajta a szél. Képtelen vagyok begombolni”. Az útirány:

Hercegszántón, Goricián,

Velencén, Rómán, Nápolyon vitt az út, s ma félvilág

pora virágzik lábamon. (Torontótól a Kálvin térig)

Három évet töltött Olaszországban, 1951-től három évtizedet Kanadában. Itáliában másodszor megnősült, feleségül vette Mitschke Terézt:

Két idegen!

Didergő két kis állat. (Könyörgök és kiáltok és sikoltok)

„Németfelesége”rövidesen követte az Újvilágba; házasságukból 2 fiú és 3 leány született. Kanadában „erdőirtás, aranybánya, kötélgyár, vasolvasztó, tejüzem, ...aztán a csámcsogható biztos kenyér: a felmosórongy. A torontói iskolák koszos padlói... A nyomor és a gúny vállalása a megszállottakés őrültekhite”. 1957-től élt Torontóban mint iskolaszolga (elegánsabb hazai kifejezéssel: hivatalsegéd). „ Úgy rendeltetett, hogy vér és szenny sodrába essem” - kesereg.

Az éveim lassan megkétszerezve akaszthatom gúnyként egy görbe szegre, és nézhetek tűnt emlékeim után.

Hisz rongyaimban elhullott sok álmom,