Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Gacsályi József: Móser Zoltán : Babilonban ez nem így van
Gacsályi József • Móser Zoltán: Babilonban ez nem így van 87 MÓSER ZOLTÁN: BABILONBAN EZ NEM ÍGY VAN VERSEKRŐL, NÉPDALOKRÓL ÉS NÉPBALLADÁKRÓL (Krónika Könyvek Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1996. 254 p.) Egy sokoldalú alkotó tanulmányait vehetjük kézbe nagy örömmel, aki ismét a humánum megfejthetetlen, de örök kérdéseit feszegeti. A népköltészet vidéke, története és élete jelzi ugyanis az ősi és lényünkből fakadó igazságot, hogy az ember nembeli sajátja a poézis. A kötet íve olyan, amely a fogalmak tisztázásától kezdődően példák sorával igazolja az iménti állítás természetességét. Móser Zoltán, a kiváló néprajzos, fotóművész és irodalomtörténész tehát sokszor feltárt, de kimeríthetetlen lehetőségeket rejtő, titkokban gazdag rétegeket kutat. Indításként - a fogalmak pontosításával együtt - a népköltészetről általános kérdéseket vet fel a szerző: a művek genezisének pillanatát, helyét és mikéntjét vizsgálja. Nagy kérdései és talán végérvényesen megválaszolatlan problémái ezek az irodalomtudománynak. A kiindulópont a legegyszerűbbnek tűnő műfaj, a dal. Már itt, a tanulmánysor elején kiviláglik, hogy a definiálás is rendkívül kényes, mégpedig a megközelítés lehetőségeinek sokfélesége miatt. Kazinczy Ferenc és Aranyjános megfogalmazásától kezdve, alapvető lexikoni szócikkeken keresztül a fogalom mai felfogásáig mutatja be Móser az idők során oly gyakran változó szemléletet. Ezek után a népdalról és annak születéséről, életéről, tisztulásáról villant fel az író konkrét, lejegyzett variációkat is tartalmazó példát. A Kodály-jegyzés, a Czuczor-változat, az Erdélyi által leírt lehetőség jelzi, hogy énekes, hangszeres, dallamától elvált költői vagy műköltészeti élete is lehet ugyanannak a leleménynek. Kitűnik, nem az a fontos, hogy merre található az alapforrás, hanem maga a változtatható anyag a lényeg, s hogy alkalomhoz illő, előadható mű váljék a halott szövegből. A népballadák kialakulásának, illetőleg a balladaszerű kisepika - románc - születésénekvizsgálata révén közelebb jut a szerző az egyik alapkérdéshez, a genezishez. A fundamentum ismert azok körében, akik adott tragikus eseményekről hivatottak énekelni. Átörökített fordulatok, motívumok vannak a birtokukban, s pontosan tudják, hogy a geográfiailag körülhatárolt, általuk ösztönösen felmért, hozzájuk közelálló közösség mit vár el, mit hall szívesen. Láthatjuk, hogy miként alakulnak ki a mai időkben is az alkalmi szövegek, vagyis a régiek nyomán az újabb variánsok. Móser Zoltán külön fejezetet szentel egy romantikus gyakorlatnak, amelyet a népdal „kicsinosításának” neveztek. Czuczor egyik költeményét hozza példaként, amely egy Kodály által azóta jegyzőfüzetbe került népköltés átírása, „mívesítése”.
