Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Sáli Erika: "...igaz tisztelője, Stefan I. Klein"
22 Új Dunatáj 1996. szeptember Míg az asszony termékeny regényíró volt, tekintélyes fordítói munkássága mellett, addig Klein néhány újságcikk, rövidebb terjedelmű értekezés kivételével szinte teljes egészében műfordításaiból élt. Azonban nem csak egzisztenciális kérdés volt számára a magyar irodalom német nyelvű népszerűsítése, hanem misszió is. A legjobb alkotásokat, legremekebb műveket akarta megmutatni a külföldnek. Ezért választotta a Nyugat-nemzedék nagyjait. Lefordította Krúdy, Karinthy, Kosztolányi novelláit - utóbbi regényeit is (Nero, Pacsirta, Édes Anna) -, Színi Gyula, Szép Ernő, Füst Milán írásai mellett közölte Révész Béla, Lengyel József, Nagy Andor munkáit. Mivel célja a teljes magyar irodalom bemutatása volt, ezért lefordította és publikálta a számára kevésbé kedves polgári alkotók elbeszéléseit is. Többnyire maga szerkesztette azokat a novellásköteteket (Die Karpathen. Heilbronn, 1915., Ungarische Erzählungen. Konstanz, 1916-17., Ungarn. Ein Novellenbuch. München, Berlin, 1916., Das junge Ungarn. Potsdam, Berlin, 1920., Ungarische Erzähler. Regensburg-Leipzig, 1923-24., Ungarische Meistern. Zürich, 1957.), melyekben együtt szerepeltek Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Ignotus Hugó, Kóbor Tamás, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Tömörkény István művei - igyekezett mindenkitől a legjellemzőbbet választani, nehogy torzkép kerüljön a németül olvasók elé. Babits Mihály prózáját szinte teljes egészében ő ismertette meg a német, osztrák, svájci érdeklődőkkel. Novelláit neves lapoknál helyezte el - kötetbe is rendezett néhányat közülük -, esszéivel, regényeivel különböző kiadóknál kilincselt. így történhetett, hogy amikor Babits 1929 elején Berlinben előadást tartott a magyar irodalomról, akkor már ismert alkotóként fogadták, és sikerét nemcsak mondanivalójának, hanghordozásának, akcentusának, hanem olvasott műveinek is köszönhette. Hiszen 1919-ben Münchenben, 1920-ban pedig Lipcsében jelent meg Agólyakalifa, Tímár Virgil fia című kisregényét a müncheni Mus árion Verlag adta ki 1923-ban, 1926-ban pedig egy berlini kiadó (J. M. Spaeth Verlag) gondozásában nemcsak a Kártyavár, hanem Kentaurenschlacht címmel egy novelláskötete is napvilágot látott. Babits természetesen részesült a honoráriumokból, így mind anyagi, mind szellemi megbecsülését elősegítették a német fordítások. Nem csoda, hogy Kleinnal kölcsönös tiszteleten alapuló emberi kapcsolata alakult ki. Ezt bizonyítja az az 1935 májusában keletkezett Babits-levél, melyet Keresztury Dezső megkeresésére írt a költő. Keresztury egy német nyelvű magyar novelláskötet kiadását tervezte a berlini Magyar Intézet segítségével, melyhez a művek - Babitstól a Tó a hegyek között című - fordítását az ő egyetemi szeminaristái végezték volna el. Babits így válaszolt: „... StefanJ. Kleint, régi fordítómat akartam értesíteni, de rengeteg elfoglaltságom miatt evvel is késtem, s most már talán nem is volna idő bevárni válaszát. Mivel azonban biztos vagyok benne, hogy ő nem emel kifogást, ha ez egy novellám ez egy alkalommal más fordításban jelenik meg (...): szívesen megadom a
