Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Sáli Erika: "...igaz tisztelője, Stefan I. Klein"
Sáli Erika ■ „...igaz tisztelője, Stefan I. Klein” 23 kért engedélyt.” Babits és Klein munkakapcsolatába, a nagy művek alkotásának folyamatába kaphat betekintést az, aki kettejük levelezését olvassa. Klein gyakran sürgetve ösztönzi a mestert egy-egy próza mielőbbi befejezésére, elküldésére vagy egyszerűen csak válaszadásra, fordítási engedélymegadására. Kétszázötven Babitshoz írott levelét ismerjük, bár a szövegekből következtetve közel háromszázra tehetjük az általa postára adottakat, míg a költőtől összesen négy válasz maradt az utókorra - eddigi ismereteink szerint. A mennyiségi aránytalanság akkor is szembetűnő, ha tudjuk, Babits rossz levélíró volt, az alkotói munka sok idejét elvette. Az alábbiakban néhány olyan Babits-Klein levélváltást szeretnék betűhíven közreadni, melyek a Timár Virgil fia című kisregény német fordításának, kiadásának körülményeire világítanak rá, s eddig még nem kaptak nyilvánosságot (két, 1935-ös keltezésű Babits-levelet közölt már Illés Ilona) Stefan I. Klein már 1920 őszén ostromolni kezdte Babitsot az 1919 óta készülő kisregényért, mely magyarul először 1921-ben jelent meg a Nyugatban (II. 965- 1057.), majd 1922-ben könyvalakban (Athenaeum) „... Most azonban csak az a kérdés, kész-e a regénye? Vagy elkészül-e belátható időn belül? (...) A regény fordítását azonnal megkezdeném, mihelyt megkapnám. - A legjobb lenne, ha még megjelenés előtt küldene egy képeit (sic!) példányt. - ...” (Frankfurt a. M., 1920. okt. 5.) Az egymást követő levelek sorai sürgetésről árulkodnak, s emellett bizonyítékai Klein, főképpen az igekötők helyes használatát illetően, fogyatékos magyar tudásának. „... Nagyon kérem, írja meg, hogy a regényt körülbelül mikor kapom, hogy eszerint beosszam munkámat. A regény fordítását azonnal akarom megkezdeni, hogy ez a húsvéti könyvpiacra kijöhessen. - ...” (Frankfurt a. M., 1920. okt. 21.) „... Ha december végéig be tudom nyújtani a fordítást, a regény husvétra megjelenhetne. ...” (Frankfurt a. M., 1920. nov. 15.) „... ma ismét arra kérem, legyen kegyes megírni (...) mikor kapom meg uj regénye kéziratát!...” (Frankfurt a. M., 1920. dec. 16.) „... értesítsen postafordultával, hogy mikor küldi az uj regényt? ...” (Frankfurt a. M., 1920. dec. 27.) „... Kérem legyen kegyes postafordultával értesíteni, hogy mikor kapom meg az uj regény kéziratát? ...” (Frankfurt a. M., 1921. jan. 19.) 1921-ben tovább folytatódott a kérlelés, immár a lipcsei Kurt Wolff cég nevének említésével (ennél a kiadónál jelent meg 1920-ban A gólyakalifa). „Igen tisztelt Uram, mivel utolsó levelemre feleletet kapni nem tudok, nagyon kérem, legyen kegyes postafordultával röviden értesíteni, számíthatok-e arra, hogy új regényét belátható időn belül megkapom. - A regényt annak idején, értesítései alapján, néhány kiadó
