Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Köztünk voltál, Baka István - Baka István szüleivel beszélget Töttős Gábor
Baka István szüleivel beszélget Töttős Gábor 5 KÖZTÜNK VOLTÁL, BAKA ISTVÁN Beszélgetés a költő szüleivel Riportot bizonyára nem illik személyes megjegyzéssel kezdeni, de azt mégis el kell mondanom bevezetőül, hogy amikor a magnó csöndes sustorgása megindult, csupán reménykedhettem halott barátom szüleinek megértésében. A felvett anyagnál soha nehezebb írnivalóm nem akadt: a mondatok, történetek, gondolatok kerek egészek voltak, a megírásakor az emberi közelség miatt mégis nehéz küzdelemre késztettek. Ezért nem tudtam s nem akartam érvényesíteni az irodalomtörténet önző szempontját, amely inkább konkrét adatokat kíván, mintsem emberi, szubjektív emlékezést. Töttős Gábor T.G.: — A PrantnerJános utca 16-ban, egy csöndes házban ülünk Baka István szüleivel 1996. május ötödikén. Az első olyan anyák napja, amin István nem köszönti édesanyját. Nem tartják kegyetlenségnek, hogy most róla beszélgetünkf Megértik-e azt, hogy a világ kiváncsi arra, amiről nagyon keveset tudhat? Anya: — Nem tartjuk kegyetlenségnek, nekünk mindig jól esik róla hallani meg beszélni. Akkor úgy érezzük, mintha egy kicsit köztünk lenne. T.G.: — Az előbb megvallotta, nem telt el még nap, hogy ne gondoltak volna rá. Igazából nem tudom, nem is tudhatom elképzelni mindezt, de kezdjük ott, ahol talán az egész kezdődött. Mikor ismerték meg maguk egymást? Anya: — Az nagyon érdekes volt. Én harmadikos polgárista voltam Tolnán, a férjem ott volt katona. A községháza előtti téren fogadtuk őket... Apa: — Akkor jöttünk meg a Délvidékről. A megszállásban, illetve a visszavonulásban részt vettem már. Anya: — Úgy szemben álltunk egymással. Mondtam a mellettem lévő lánynak, nézd, az a szemtelen katona folyton idenéz. Rá talán egy hónapra ismerkedtünk meg, 1941. szeptember 30-án. Már akkor elkezdtünk egymással beszélni... T.G.: — Maga tolnai? Anya: — Tolnai vagyok. Lánykori nevem Stirszky Mária. Jó kis lengyel nevem van. A nagyapám Lengyelországban született, mint vándoriparos került Magyarországra. Ahol ő született, ott volt 1856-ban egy parasztfelkelés, és menekülniük kellett. Az édesapja, ő meg a bátyja Bécsbe kerültek, az édesanyja meg a karon ülő másik testvére valahogy eltűntek az úton. Az édesapja egy asztaloshoz került udvarosnak, ők ott tanulták a mesterséget. Abban az időben nem lehetett másképp segédlevelet kapni, három országba kellett nekik elmenniük. Bécsben tanult, volt Poroszországban, Csehországba akart menni. Pozsonyban dohányt akart venni, mert pipázott, megkérdezte, hogy hol van? Mondták neki, hogy Pozsonyban, Magyarorszá-
