Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 4. szám - Kiss Gy. Csaba: Két látomás a közép-európai szellemi hazáról

68

Új Dunatáj 1996. december

Hódmezó'(Pole Bobrowé) című esszét. Wagner Lilla egy neves hódmezővásárhelyi ügyvédnek, Vészy Mátyásnak volt a felesége, aki a háború alatt^észt vett a magyar ellenállási mozgalomban. Az ő tanyájukon ismerkedhetett meg 1943-ban a lengyel író az alföldi magyar világgal.

Találkozott-e Németh László és Stanislaw Vincenz? Ezt ugyan elméletileg nem lehet kizárni, de semmilyen nyoma nem maradt, és nehéz elképzelnünk, hogy ilyen egyéniség úgy találkozott volna, hogy később teljesen elfelejtették.

Az 1943-as év fontos mérföldkő volt a magyar író életében. Ebben az évben nyugdíjaztatta magát, és elköltözött Budapestről, Debrecenben a Bocskay-kertben próbált új életformát kezdeni. Több jelentős írása jelent meg könyv formájában ebben az esztendőben. Augusztus végén pedig elment Balatonszárszóra az ellenzéki magyar értelmiség történelmi jelentőségű konferenciájára. Később méltán híressé vált előadásában a jövő lehetőségeit mérlegelve figyelmeztetett arra, milyen veszélyek fenyegethetik a háború után Magyarországot.

És ez volt az az esztendő, amikor a magyar értelmiség körében - nyilvánvalóan nem függetlenül a világháború egyre jobban érezhető fordulatától -újra nyilvános vita tárgya lett Magyarország és a kelet-közép-európai régió kapcsolata, a szomszédokhoz fűződő viszony történelmi rendezésének a kérdése. Féja Géza, 1943 augusztusában például a megoldást egyenesen a politikai szövetségben látta: „... a Baltikumtól a Fekete tengerig húzódó népek sorát - írja - véglegesen csakis a legőszintébb föderáció, a szabad önkormányzatban élő népek önkéntes szövetkezése útján” lehet elképzelni (Magyar Élet).

Ekkor pedig már tudni lehetett, ismerjük a diplomáciatörténetből a tényeket, hogy a Szovjetuió következetesen szembeszállt a közép-európai térség bármiféle integrációjának a gondolatával. Idézem - Juhász Gyula történész után - Molotovnak azt a levelét, amelyet a szovjet külügyek felelőse a moszkvai brit nagykövethez intézett: „Ami az európai föderáció létrehozásának kérdését illeti, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Görögország, illetve Magyarország és Ausztria bevonásával, a szovjet kormány nem hajlandó elkötelezni magát egy ilyen föderáció létrehozására...” (Kelt: 1943. június 7-én. V.ö. Juhász Gyula: Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban. Budapest, 1978. 32/a. számú irat.)

Amikor Vincenz a szellemi együttműködés szükségességéről ír, óvatosan fogalmaz, hiszen a Magyarországon megjelenő lengyel kiadványok cenzorainak pedig a másik totalitárius nagyhatalom föderáció-ellenes érzékenységét kellett szem előtt tartaniuk: „Jesli obszar srodkowoeuropejski nie zespoli swych czlonów na podstawie jak gdyby federacji duchowej i kulturalnej (bo nie mówimy dzis zupelnie o zagadnieniach politycznych), kazdy z jego czlonów z koniecznosci stanie sie z czasem pobocznym terenem któregos z wiekszych obszarów. W razie zas zblizenia kazdy czlon moze zachowac swa odrebna fizjonomie i wzmocnic sie znacznie