Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Ágh László: Megbocsátható-e a bűn?
26 Új Dunatáj 1996. április foghatóvá. Az ősz e mozgalmassága után megérkezik a hó, amely valósággal befagyasztja a várost. Közeledik a karácsony, az év vége, amely ismét csak magába foglal kezdetet és véget, múltat és jövőt egyaránt. Az idő linearitásának érzete ezzel végképp a semmibe vész, hiába próbálta azt sugallni az öreg és az általa rádión hallgatott vízállásjelentések monoton, folyamatos időbelisége. Nem kétséges, hogy ez is valami felé tart, a Loire vize egyre magasabban áll, s végül az imént említett pillanatban kiönt Noirtnál, éppen akkor, amikor az idő szaharai porrá morzsolódik. Az árvíz és a Szahara ellentétében megjelenő feszültség azonban tovább fokozható. A regény végén újabb árvízről érkezik „jelentés”, ugyanabban a pillanatban, amikor a ház új lakói, a kép állatai búcsúzni készülnek, de búcsújuk soha nem teljesedik be, „mindennap most lesz időszerű.” (68) Az újabb árvíz említése egyfajta „visszacsatolásként” értelmezhető, s így körforgás érzetét keltve megalapozza azt, hogy Mészöly időfelfogását valóban az említett új kontextusban vizsgálhassuk. Az évszakok, hónapok, s az árvizek, mint az idő múlásának nyilvánvaló metaforái mellett a füstcsík is képvisel egy sajátos állandóságot, nem más ez, mint egy szürke foszlány az örökkévalóságból. Ennek a motívumnak a bűnnel és a megbocsátással való kapcsolatában „tér vissza” Mészöly a nyugati kultúrkör idő és létfelfogásához.31 Az idő tehát egy olyan elem a Megbocsátás elemzésében, amelyet elsősorban hermeneutikai aktualitásai folytán nem mellőzhettünk. Meg kell jegyeznünk továbbá, hogy az időre ezen a módon történő rákérdezés az, amely reményünket táplálhatja, hogy válaszokat kaphatunk az örök kérdésekre, az élet, a halál, és az elmúlás kérdéseire. 4. Mozgás a szövegben: (A bűn motívumai, szimbólumai) - Adalékok az értéshez A bűn motívuma kiemelt helyet foglal el a regényben, egész szimbólumrendszerek építkeznek rá, vissza-visszatérő jelek kapcsolódnak hozzá, s egyre fokozódó jelentősége szembetűnő.32 Először tolvaj jár az egyletben, ahol az írnok néha eltölti az idejét, ellopja a tagdíjakat és tíz kötet lexikont. Ez az esemény persze még távoli, nincs közvetlen hatása. „Nem nálunk loptak.” (19) Mégis azonnal előbukkan az emlékezetből a bűntudatot szimbolizáló pofon, amit Anita kapott az apjától, akinek a kezén véres lett a zöld köves gyűrű. A gyűrű ezután is többször felbukkan, mindig összekapcsolódva a bűnnel és megbocsátásával. „Arcán szépen ívelő sebhelynyom őrizte a pofon emlékét, melyet édesapjától kapott ezért a szenvedélyért.33 A zöld köves gyűrű foglak-31 vö. a bűn motívumairól szóló fejezet vonatkozó részeivel 32 vö. az idő hermeneutikája című fejezettel 33 A festésről van szó, amely kulcsfontosságú a regényben. Vö. még a szöveg képiségéről szóló fejezettel.
