Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Ágh László: Megbocsátható-e a bűn?
Ágh László • Megbocsátható-e a bűn? 27 ta felhasította a bőrét.” (6) Végül az utolsó éjszakán az írnok megpróbálja lehúzni a gyűrűt Anita ujjáról (81), de ő nem engedi. Ez a momentum nem utal a megbocsátásra, ellenkezőleg, inkább rögzíti a tettet, amely megtörtént. Ne feledjük, hogy kapcsolódik a gyűrűhöz valami titokzatosság, „bujkáló csend”, amely megüli Anita és az apja kapcsolatát. (54) A lopás után gyilkosság következik, amely ugyan nem egészen egyértelmű, hiszen a búzatáblában talált holttestről nem lehet megállapítani, hogyan halt meg. (23) De éppen ez az újabb titok ad jelentőséget az eseménynek és az, hogy összefüggések fedezhetők fel Mária és a halott nő között. Mindketten ugyanabban a furcsa testtartásban fekszenek és a karácsonyi vacsorán Mária kéri, hogy gondoljanak a halott lányra néhány pillanatig. (62) Később a bűn egy másik, magasabb síkon tűnik fel, még rejtélyesebb, melyet csak megerősít a „busójárás” folklórjának misztikus kicsengése, a sírváros titokzatos eredete, s a történetíró által áthagyományozott zaftos história a Porszki család egyik őséről, a vincellér Vencelről. (31) Itt kap szerepet először a szexualitás, amely itt a bűn egyfajta metaforája. A „ködös szemű bemélyedés”, „az éber ájulás” és a „megmerevedett lihegés” kiélezett ellentétként rombolja le a majális hajnalának nemi önmegtartóztatásáról tett megállapítást. (30) A szexualitás és a bűn kapcsolata az írnok és felesége szeretkezésekor válik egyértelművé, amikor azt Gergely, a kisfiú végignézi. Természetesen a manzárd „karzatáról” (43), ahol aztán majd a végső, legnagyobb bűn történik. Van azonban még egy fontos momentum, amelyben felfedezhető ennek a bizonyos „főbűnnek” az előzménye, a szándék, amely akkor nyilvánul meg, amikor először lehet érezni a hószagot34, s természetesen Anita álmában35, s összefüggésben az általa festett képpel36. Magának az írnoknak a személye, s az, hogy bírósági írnok, szintén összefüggésben van a bűnnel. Ő a főhős, mégis névtelen, megnevezhetetlen. Vele kezdődik és végződik a történet, s neki van bizonyos narratív szerepe, noha az elbeszélés nem első szám első személyű. Benne összpontosul a bűn, s neki kell megbocsátani. Munkája folytán lépten-nyomon különböző perek végeláthatatlan iratait tanulmányozza, melyek tele vannak válogatott bűnökkel.37 A „tengerikígyó-birtokperek” behálózzák az írnokot, „alagútmély homályba” taszítják. Felmerül a kérdés: „Kinek a részvétére számíthat, ami egyszer és mindenkorra észrevétlenül pusztult el, anélkül, hogy valaha is kitűzték volna a perét tárgyalásra?” (10) Ez egyike a regény 34 35 36 37 A hó motívuma ugyancsak fontos szerepet játszik a regényben, erről később bővebben. Az álmok egészen különleges státusszal bírnak a regényben, mint Mészölynél általában, ezért külön fejezetet szentelek neki. Az állatok búcsúja című festmény az egész regény folyamán készül egy hallatlanul lassú és nehéz technikával, többszöri említése és állandó jelenléte kiemeli fontosságát. Vö. még a szöveg képiségéről szóló fejezettel. Kiemelkedő fontosságú ezek közül az ún. Porszki-ügy, amelyről még lesz szó.
