Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Ágh László: Megbocsátható-e a bűn?
Ágh László • Megbocsátható-e a bűn? 25 készült már, ő meg a saját síremléke lett.” (55) Itt egyértelműen arról van szó, hogy elmesélve a képet, megszűnik annak autonómiája26, nem kép többé, hanem sokkal több. Szöveg, amely képi jegyei ellenére alapvetően nyelvi. 3. Első behatolás: (Az idő hermeneutikája) - A befogadás második síkja Interpretációs kérdezésünk során kétfajta időbeliséget kell szem előtt tartanunk. Az egyik egy belső időbeliség, amely a regény lapjain kibontakozó „események” közötti koherenciát létrehozza, a másik pedig egy külső időbeliség, amely a kérdezés időbelisége. Utóbbihoz elkerülhetetlen, hogy kiindulásként félretegyük a lineáris időfelfogásból27 adódó előítéleteinket. Emellett meg kell szabadulnunk attól a fizikalizált időfelfogástól is, amely Einstein28 óta közkeletű. Mivel vizsgálódásunk hermeneutikai jellegű, előfeltevésként, a hermeneutikai kör29 kezdőpontjaként elfogadhatjuk fentebb említett előfeltevéseinket, hogy aztán mintegy a kör magasabb szintjére érkezve új időfelfogást körvonalazzuk.30 Az időről Mészöly közvetlen megállapításokat tesz, de bizonyos motivikus jegyek is utalnak a fontosságára. Nézzük először az évszakokat és a hónapokat. A fiatal nő holttestét július 11-én, nyáron találják meg a búzatáblában. Akkortájt tűnik el, majd kerül meg a Porszki-akta. Még mindig a nyár eseménye az augusztus eleji eső, amely nemcsak Anitát áztatja el a piacról hazafelé jövet, hanem oldja is 4 forróságot. Ugyanakkor mintegy kontrasztként azonnal megjelenik egy az említett hermeneutikai kör magasabb szintjén álló időfelfogás szimbólumai közül: „Szinte hallotta, ahogy szaharai porrá morzsolódik az idő.” (36) Ez nem egyszerűen a nyár szimbóluma, annál is inkább, mert a következő oldalon már a szüret következik, hanem sokkal inkább magáé az időé, az életé, a folyamatosságé. A füstcsík is jelen van továbbra is, nem mozdul és nem halványul. El. De az ősz megérkezett, egyre hidegebb van, meghal Porszki, és egyre gyakrabban esik az eső, egyre gyakrabban szól a Chopin-etüd. A zenének és az eső hangjának ez a metaforikus összekapcsolása a fokozást szolgálja, amely a regénynek ezen a részén kezd kiteljesedni. Elérkezik az október, és ez a hónap ismét többet mond önmagánál. Noha a regény nem igazán nevezhető politikainak, azért rejt ilyen irányú mondanivalót is, és ez főképp a szabadság motívumában és az évforduló említésében válik kézzel 26 vö. a 24. jegyzettel, 176. p. 27 A „lineáris” időfelfogás a „nyugati” filozófia, helyesebben kultúr- és vallástörténet sajátossága, miszerint az idő folyása szigorúan egy irányú, lineáris, szemben a „keleti” felfogásokkal, amelyek esetében szó sincs erről, gondoljunk csak a keleti vallásokban mindenütt fellelhető körforgásra. 28 vö. az általános relativitáselméletnek az idő relativitására vonatkozó konzekvenciáival. 29vö. Gadamer: Igazság és módszer című művének vonatkozó fejezeteivel, Bp, 1984. 30 Ehhez elkerülhetetlen ismernünk Heidegger: Az időfogalma című előadását, amelyet Gadamer a Lét és idő ősformájának tekint. Magyarul: Martin Heidegger: Az időfogalma, Bp, Kossuth, 1993. Továbbá figyelemre méltó Bacsó Béla megállapítása az ún. „betöltött időre” vonatkozóan: „A hermeneutika az „üres” tér-idő kontinuum kauzális láncolatával a „betöltött idő” egzisztenciális pillanatát állítja szembe.” A hermeneutikai hagyomány és a hermeneutikai kérdésfeltevés aktualitása, A megértés miivészete, a művészet megértése című kötetből, Bp, Magvető, 1989.
