Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Ágh László: Megbocsátható-e a bűn?
24 Új Dunatáj 1996. április hozzá a búzatáblában fekvő halott lány képe, amelyet a pilóta „madártávlatból” szemlél. Nem sokkal később kézzelfoghatóan képivé válik ez a momentum, azzal, hogy a búzatáblában talált lány fotóját, ahogy sokan, Mária is felgombostűzi a falra. Anita kutatni kezd, talál egy képkeretet, amelyben azonban a kép nehezen kivehető, talán nincs is jelentősége. Itt maga a kép a fontos. Anita bűnbánatot érez és nem kutat tovább, de amikor kinéz a kertbe, akkor is mintha a családi albumot lapozgatná. A vizualitás nem veszít a szerepéből, ellenkezőleg. A busójárások leírása annyira vizuális, hogy ha csak távoli kapcsolódási pontként is, mégis megemlítendő. Közvetlenül kapcsolódik viszont az eseményekhez a Lipovszky vendéglő faláról eltűnt kép, hiszen éppen akkor tűnik el, amikor valami nincs rendben, amikor Anita nem tudja, „...mitől búcsúznak az ő állatai olyan megátalkodott szelídséggel?” (42) A szőnyegen szeretkező pár képe és az őket figyelő kisfiú ismét a bűnre utal.23 Az októberi évfordulón is tovább készül az Állatok búcsúja, de már vörösen izzó pálcával. Az izzó pálca felgyorsítja a kép elkészültét, s a 16. fejezet végén Anita közli, hogy elkészült a kép. „Lehet, hogy ettől félünk...?” (60) Az írnok kérdése már előlegezi a sok ajándék között egy kis asztalkán parádézó képet, amely mindannyiuk ajándéka, s amely megfogalmazhatatlan némasággal „uralkodik” a karácsonyi vacsora társaságán. Nem esik szó róla, csak ott van, ábrázolt szereplői, az állatok, új lakókként érkeznek a házba, azonban már búcsúznak is. (68) Ez a jelenlét és ugyanakkor titokzatos elrejtettség együtt fokozza a karácsonyi vacsora a regény tetőpontjaként funkcionáló vonulatának feszültségét. Még egy kép feltűnik ekkor, a külön neki szentelt 18. fejezetben. Gergelynek azonban cinikus véleménye van a szobája falán függő „ábrázatról”. Ebben a momentumban a képiség új szempontú megközelítése válik lehetővé. Az Állatok búcsújának és a korábban említett képeknek a szerkezete alapvetően argumentativ, szemben a Gergely szobájának falán lévő képpel, amelynek „magyarázata” a narratív struktúrákban lelhető fel.24 Ez persze nem ilyen egyszerű kérdés, hiszen előbbiek esetében is nyilvánvaló a narrativitás szerepe, elég ha csak arra gondolunk, hogy azok eseményeket ábrázolnak, beleértve az Állatok búcsúját is.25 Ennél a képnél azonban erősebbnek látszik ez a szerep. Hasonló ehhez egy korábbi momentum a regényben. Mészöly egy helyen ezt írja: „Volt köztük egy elfásodott hurkagomba, mely háromszor is önmagába görbült, mint egy fotográfus kedvéért pózba merevedett kígyó, csak azt nem vette észre a boldogtalan, hogy a kép rég el-23 vö. a bűn motívumairól szóló fejezettel 24 A képről alkotott „vélemény” új síkot léptet be az interpretációba, már nem csak író és befogadó van, hanem egy „harmadik személy” is. Argumentáció és narrativitás különbségét Kibédi Varga Áron a következőképpen fogalmazza meg: „Minden szövegfajta a kommunikáció verbális eszköze. A különbséget ennek alapján úgy fogalmazhatjuk meg, hogy az argumentáció egyenesen a címzetthez, egy másik személyhez szóló kommunikációs forma, míg a narrativitás indirekt, egy harmadik személy közvetítésével végbemenő kommunikáció.” Vizuális argumentáció és vizuális narrativitás, Athenaeum, 1993, I, 4. 166. p. ford. Rózsahegyi Edit 25 A cselekményt ábrázoló képek narrativitása Kibédi Varga Áron szerint egyértelmű, ugyanakkor kiemelhető az életrajzi szerep fontossága is. Lásd a 24. jegyzetet, 170. p.
