Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Buda Attila: Történet a félelemről, avagy Török Sophie 1945 február-augusztus
38 Új Dunatáj 1996. szeptember SCHUSCHNY Aurél - TÖRÖK Sophie-nak. [Budapest], 1945. augusztus 19. Kedves Nagyságos Asszony! Mialatt nálam járt és legnagyobb sajnálatomra nem voltam otthon, — azalatt épen Legéndy dr.-al beszéltem a Maga ügyében. Ö azt ajánlja hogy írjon egy kérvényt az „Elhagyott Javak” Kormánybiztosához címezve, melyben leírja hogy a bomba és más tényezők hatása alatt hallása tönkrement és tönkrement a kiadóvállalat24, amely férje munkáit ki akarta adni. így olyan viszonyok közé jutott hogy éhezik. — Kéri a Kormánybiztost, hogy egy elhagyott könyvkereskedést, nyomdát, gyümölcsöst utaljon ki, ami megélhetést és Ildikó neveltetésének költségét biztosítja. A levélhez mellékelje az ide csatolt névjegyet, — címezze meg dr. Legéndy Rudolf kormánybiztosnak, VI. Andrássy-ut 2 alá és adja fel ajánlva. Esetleg kérhetne még bútort is, vagy akármi mást mert ahogy a Kormánybiztos mondta úgysem azt kapja majd, amit kért.— A cigarettapapír nagyon tetszett. Köszönöm kedves figyelmét. Sokszor üdvözli: Schuschny Aurél.25 Mi hát a tanulság? Az ugyanebben az időszakban, szinte ugyanott naplót vezető Vas István, aki más szellemi és más szociológiai háttérrel vetette papírra élményeit, azokat később, az esetleges közlés reményében, szintén átalakította.26 A kor szelleme mindenütt jelen van. A kor szelleme — mi vagyunk. Búcsúzzunk hát mindkettőjüktől Török Sophie egy versével, miközben gondoljuk végig saját esendőségeinket, óhajtva azt, hogy hasonlóban részünk ne lehessen. S ha mégis? Hát akkor reméljük, hogy mégse. MÚLANDÓSÁG Hányán meghaltak már akik szerettek engem és szivükben őriztek engem! Hány énemet ismerték, mit én már elfeledtem, hány arcomat, ki sokféle voltam, de sok formában hiánytalanul egy. Sorra elmentek, s mindenik belőlem is elvisz valamit. S mire én meghalok már csak töredék leszek megfejthetetlen. Sorsom értelme elfoszlik holtak porladó ajkain.
