Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 3. szám - Sáli Erika: "...igaz tisztelője, Stefan I. Klein"

Sáli Erika ■ „...igaz tisztelője, Stefan I. Klein”

29

A grófnő vezette a „társalgást” - K. valamelyik sarokban ápolta a kutyákat és gyanakodva nézett körül s a meghívott vendégek elfogódottan követték ennek a nyugtalan és előkelő léleknek lebegését az élet, az irodalom s a politika csataterei fölött.

(...) Ősz elején K. megsértődött valamiért, s expressz-ajánlott levelet küldött nekem a földszintről fel a padlásszobába. A grófnő természetesen szolidáris volt K.-val; mindig és mindenben szolidáris maradt vele, s kettejük viszonyának jellemzője és értelme talán nem is volt más, mint ez a szolidaritás, mellyel egy rendkívül előkelő lélek vállalta a másikat, a megsebzett és elégedetlen lelket.

Stefan I. Klein: Ady Endre

A XX. század első felének magyar prózatermését a legnagyobb munkabírással és tehetséggel Stefan I. Klein fordította németre. Baloldali és konzervatív írók alkotásait egyaránt igyekezett a korabeli német nyelvű közönséghez eljuttatni. Ezt a hallatlan buzgalmat - a művek kiadói elhelyezéséről is ő gondoskodott többnyire, kitűnő szervezőkészségről téve tanúbizonyságot - indokolja, hogy a bécsi kereskedőcsaládból származó Klein gyakorlatilag műfordítói tevékenységéből élt. Az anyagi ösztönzés mellett azonban esztétikai érzékére is hallgatott, amikor a Nyugat-korszak remekeit, többek között Kosztolányi, Babits, Móricz regényeit, novelláit választotta ki átültetésre.

Fordításai és tekintélyes mennyiségű levelezése (a kiadókkal, szerzőkkel) mellett eredeti műveinek, valójában újságcikkeinek száma elenyészőnek tekinthető. Pedig sok németnyelvű lapban publikált, igaz, főként az 1930-as, 1940-es években (Klein angliai emigrációban hunyt el 1960 októberében), noha 1914 és 1916 között már munkatársa volt a Pester Lloydnak, az Újságnak és a Világnak (ekkor, életének egy rövid szakaszában, Budapesten élt). írásai jelentek meg bázeli (National Zeitung), zürichi (Neue Zürcher Zeitung, Die Tat), berni (Bund), prágai (Aufruf, Der Simplicus, Die Welt im Wort), majd a második világháború idején londoni (Die Zeitung) havi-, heti-, sőt napilapokban (Deutsche Freiheit). Ezek a cikkek nem mindig irodalmi tárgyúak, Klein gyakran foglalkozott gazdaságpolitikai, szociális kérdésekkel. E munkák feldolgozása, értékelése még a kutatókra vár.

Könnyebben megismerhetjük viszont Klein fordítói elveit, melyeket az 1927-es Nyugat Disputa rovatában tett közzé (Mihály vagy Michael címmel), Mohácsi Jenő provokáló, félig-meddig bíráló megjegyzéseire válaszolva. De nemcsak ebből a - kivételesen - magyar nyelvű önigazolásból kapunk hírt irodalmi ízléséről, esztétikai nézeteiről, hanem az alábbi, Adyt méltató írásából is, mely az 1919 és 1920 között Breslauban megjelenő politikai és kultúrpolitikai félhavilapban (Die Erde) látott napvilágot 1919. február 15-én. Az eredetileg németül íródott szöveget most olvashatják először anyanyelvűnkön.