Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Sáli Erika: "...igaz tisztelője, Stefan I. Klein"
30 Új Dunatáj 1996. szeptember Stefan I. Klein: Ady Endre Január végén Budapesten negyvenegy éves korában elhunyt európaiatlan időnk egyik legnagyobb és legjobb európaija, aki pedig ott szinte ismeretlen: a magyar költő, Ady Endre. O, aki megérdemelné, hogy az újjászülető emberiség úgy üdvözölje és tisztelje, mint a szégyenteljes, véres idő bátor vádlóját és fáradhatatlan ellenségét (nemcsak a vérözön első napjaitól kezdve volt az, hanem évekkel korábban megjósolta és óvott tőle). De - ó kis nemzetek (melyek az európai „kultúrnépek” számára ismeretlen nyelven költenek, alkotnak) költőjét sújtó átok - nem hallották meg hegyibeszédszerű költői kiáltásait, jeremiádjait a meggyilkolt emberiségről, ótestamentumi megszállottsággal és lendülettel röpített vádjait a gyilkosok és zsarnokok ellen: mert ki tud magyarul? Itthon nem tévesztettek célt költeményei, de - (gondolják el a kínt: mindenki szenvedését megénekelni, és senki által nem értetni meg!) hol volt az a német, francia, angol költő-testvér, aki érthetővé tette volna testvérének (nemzeti értelemben) harcos, elnyomói és hóhérai ellen gyűlölettel szóló szavait, a szerelem, a valódi emberiesség és a szent élet kifejezéseit, hitét az emberi jóságban, melynek - ez szilárd meggyőződése volt - végső győzelmet kell aratnia? Ady nem talált tolmácsolóra, egyetlen német sem akadt, még németországi harcos- vagy bajtársak sem, aki akár csak megközelítő fogalmat is közvetített volna, modern irodalmunkban példátlanul álló, tartalmában és nyelvében hallatlan erejéről. Legközelebb talán Albert Ehrenstein áll hozzá, de ez a megállapítás sem teszi sokkal tisztábbá a képet Adyról a németek számára, mert egyrészt Ehrenstein háborús költeményeit megfojtotta a cenzúra, másrészt a két költő számtalan közös vonása, ideáljaik azonossága ellenére nagyon sokban különbözik. Röviddel halála előtt jelent meg Ady háborús verseinek gyűjteménye, „A halottak élén” címmel. Nem adatott meg nekem, hogy mintát mutassak be a könyvből németül, csupán azt a kívánságomat szeretném kifejezni, hogy az 1914-1918-as világháborúnak ez az eposza, mely az egyes költeményekben kikristályosodik, s amelynek egyes versei Wereschagin képeiként hatnak, találjon egyenértékű német utánköltőre (nem fordítóra!). Ady Endre egyike volt a legnemesebb harcosoknak, aki nem a saját életéért és jövőjéért, hanem embertársai életéért és jövőjéért - küzdött, és ellensége volt minden tökéletlenségnek, elkorcsosulásnak, minden periférikusnak, látszatforradalomnak és megalkuvásnak. Emlékezni akarunk rá, ha egyszer beköszönt a tiszta hajnalpír, amelyért egész életében küzdött.
