Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Vadas Ferenc: Porkoláb-völgyi regények
16 'Új Dunatáj 1996. április Bálint a gyermekkori játszótereken: uszodában, sportpályán, patikaudvaron és padláson tanulja meg, hogy a rekord üldözésének nem köznapiak a törvényei. A sikerhez az izzadás, erőn felüli áldozatvállalás mellet többek között a rivális Bangóféle „kondenzációs elmélet” szerint az is hozzátartozik, hogy verseny előtt nővel kell aludni, csak nem szabad szeretni, mert az együtt alvás „feszíti az embert, anélkül, hogy erőt veszítene”. Bálint élettörténete regény a regényben. Élettársa írja emlékiratként elbeszélések, közös élmények,egymásra mosódó emlékek alapján. Szerzőként maga is szereplővé válik. Törvénytelen özvegyként maga jár utána, többek között, hogy hogyan és miként történt Pécsi Picivel az a bizonyos „sztori”, melynek titokzatossága és bizonytalansága amolyan finom erotikus ragasz, cselekményt összetartó erő, mely a főszereplőket és az olvasót is izgalomban tartja a regény harmadától szinte a végéig. Röviden a „sztori”: „Adva van egy lány, jó bőr, nagyjában még gyerek, de azért már tudna mindent. Jó haverok, mindig együtt járnak, és mind a négyen buknak a lányra. A lány egyszer bedobja, hogy ha tizenhét évesek lesznek — akkor nem bánja. És azzal először, akit a srácok maguk jelölnek ki, neki mindegy. S utána minden harmadik évben a következővel. Ez majd aztán nem engedi szétszakadni őket; nem úgy, mint az érettségi találkozók meg a többi.” Olyan társadalmi miliőben, ahol a bábszínházban a róka, a farkas meg a Bumbi-Boci pusztán a versenyért is versenyre kel, magától értetődő, a tardosi tizenévesek baráti ötösfogatának férfi tagjai is „ringbe” szállnak, négyszer négy méteresbe, hogy testet-testtel egymásnak feszítve kiszorítással vívjanak a különben mindennapos meccseken az elsőségért, a tizenöt éves Pécsi Pici kegyeiért. Mikszáth Kálmán anekdotázó stílusában pikáns epizód születhetne a gyógyszertár padlásán folyó különleges párbajmeccsekről, melyek egyikén Bálint a lábán maradandó sérülést szenvedett. Tegyük hozzá: véletlenül, mert tilos volt ütni, vágni, kaszálni; derékból csavarodni azonban már lehetett és a fejüket is használhatták öklelésre. A természet csöndjében éveken át tavasztól őszig dolgozó porkoláb-völgyi remete nem a jól bevált receptet, a lineáris építkezést, az anekdotázó fűszerezést választotta. Észrevétlen utasított el néhány alapvető művészeti normát, miközben filmszerű vágásokkal, sűrítéssel, tömörítéssel, terek és idősíkok egymásra csúsztatásával, tudattartalmak átszövésével erős intellektuális és emocionális olvasói együttműködésre késztető, sajátos regénymodellt teremtett. A regény cselekménye a sport és a magánélet színterein (Vlegyásza, Tardos, Pest, Bátakolos, Prága, Karlstein, Égettkő) halad előre és hátra majdhogynem bakugrásszerű mozgással, de — és ez a de a Mészöly-féle koncepció korszerűsége
