Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Vadas Ferenc: Porkoláb-völgyi regények
Vadas Ferenc ■ Porkoláb-völgyi regények 17 szempontjából fontos! — az egyidejűség érzetének megteremtésével. Az erotikus sztori exponálása Tardoshoz (Szekszárdhoz?!) kötődik, de a történet szálainak kibogozása szinte valamennyi helyszínt érinti, a folytatás oda- visszautaltságával együtt, mellyel a főhős kíván túllépni a múltján. Bálint, évekkel később, a Szabadság-hegyen meséli el élettársának, hogy azért mondott le Piciről sportbéli ellenfele javára, mert még Tardoson megbizonyosodott róla, a lány a tengerparton elvesztette az ártatlanságát. Meg is kérdezte tőle kártyázás közben: igaz-e? — „Amelyitek első lesz — mondta — úgy, ahogy megegyeztünk, az majd megtudja, szűz vagyok-e”. — S ugyanolyan közömbös hangon megkontrázta a pagát ultimét. De valahogy azért benne volt a levegőben, hogy ezek után Bálint már nem lehet az első. A velejéig tisztességes, szinekura állást visszautasító sportoló, Tardos, Bátakolos első helyezettje, aki Győrben fair play-díjat nyer, Bécsben Európa-csúcsot fut, minden porcikájával tiltakozik, képtelen elviselni a második vagy ki tudja hányadik helyezést, inkább lemond róla. Pedig, amint az a regény vége felé egy egyidőben két színen (a Lánchíd utcában és az Astoriában) játszódó dráma nagyjelenetéből kiderül, Pécsi Pici kegyét csak a vetélytárs Bangó nyerte el ezerkilencszáznegyvenben, mert három évvel később a következő fiú a frontra ment, és ott veszett. A harmadik visszajött ugyan, de betegen, nem volt férfi hosszú ideig, s így a kiesőkkel is számolva, a négyes fiú fogatból mindenképpen Bálint következett volna, kire a hölgy kezdettől fogva vágyódott, de a történet csattanója, hogy mégsem következett, mert amire elsőséget, hiúságot és minden egyebet félre téve Picibe igazánból belészeretett, a nő mondta fel az egyezséget. Kvittek vagyunk! „Te se lettél különb, mint én. Még ami jó volt az emberben, azt is elrontod... azt is ellopnád magadnak” — mondta az ajtóból visszafordulva szemrehányóan a különben Bécsben élő nagyvilági dáma. Egy régi kép, 1937-ből, a tardosi gyógyszertár udvarán ábrázolja Bálintot az „ötösfogat” másik két fiú tagjával. Mészölyék családi gyűjteményében is őriznek hasonló korú fotót Miklósról. Két barátjával, a két Ulrich-fiúval áll Az atléta halálából ismert patika udvarán. Mindkét felvételen csenevész a fa, az árnyék mindegyiken delet mutat. Nem véletlen a helyszín és a képen látható tárgyak azonossága, hiszen a hozzájuk tapadó emlék- és élményanyag egy részét a szülőföldjéről vitte a szerző magával, s hozta vissza tapasztalásokkal gazdagítva a metaforikusán sokat sejtető Porkoláb-völgy csendjébe, hogy történetfoszlányok segítségével összefüggő rendszerbe foglalja. A vasúti fasorról, a főtérről a Felsővárosba vezető meredek utcáról és az ugyaninnét hallatszó déli harangszóról kinek ne jutna eszébe Szekszárd, ki ne tudná, hogy Bátakolos is, ahol a Tanácsház előtti Sztálin-szobor avatását követő versenyen Bálint ellenfél nélkül is teljes erőbedobással futott, valahol Tolnában fekszik.
