Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Vadas Ferenc: Porkoláb-völgyi regények
Vadas Ferenc • Porkoláb-völgyi regények 15 Vadas Ferenc PORKOLÁB-VÖLGYI REGÉNYEK „Porkoláb-völgy. Mindenkorra vége, de néhány év megismételhetetlen teljessége volt. Nem követelődző táj, mint annyi más. Minden miniatűr és kiegyensúlyozott itt. Egyetlen részlete sem hivalkodó. Nem akar elámítani, semmit nem akar, van. Lomb mögé rejtőzködő tanyaházak, pusztuló gyümölcsösök, szőlőpászták. S persze, diófa a tanya előtt. Akáccal benőtt szurdikok; csendjük, fülledtségük a legszelídebb titokzatosság. Sűrített Pannónia. Távolabb a csatári dombok gerince; olyan egyszerű, meghitt vonal, hogy minden hangulatnak stimuláló kerete.” A nem hivalkodó, nem követelődző hazai táj a Pesten kapott sebekre gyógyírként hat a hatvanas évek elején. A beszédes nevű völgy „megismételhetetlen teljessége” mögött két regény: Az atléta halála és a Saulus, a gazdag életmű két jelentős darabja áll. A szerző — Camus-höz, Kafkához és a huszadik századi irodalom számos meghatározó egyéniségéhez hasonlóan — eltér a Thomas Mann-Joyce-Proustféle nagy terjedelmű formátumtól, s a szerkezetileg nem kevésbé bonyolult, de terjedelemben jóval karcsúbb regényeivel a magyar próza csillagképének radikális átalakulását segíti. A lágy mediterrán hangulatot árasztó környezet, a gyermekkori játszóhelyek érintésközelsége az innét vitt élményanyagot kínálja feldolgozásra, de ő nem ehhez nyúl, ennél általánosabb ember- valóság és problémaközelítést választ. Az atléta halála mottója: gyorsabban, magasabbra, távolabbra! Látszólag sportregény. Az is. De ha számba vesszük, hogy a cselekmény oly korban játszódik, amikor a „sport és sportszerűség modern szuggesztiója elég erős ahhoz, hogy általános beidegzéseket rögzítsen”, akkor itt többről, pontosabban másról is szól a történet. A regény főhőse Őze Bálint. Gyermek- és kamaszéveit a tizenkétezer lakosú Tardoson éli. A sportág megszállottja, szenvedélyes aszkétája. A nagyobb teljesítmény elérése érdekében minden áldozatra kész. Gondolatait, érdeklődését, szinte az egész életét méterek, yardok, futamidők, percek, másodpercek, tréningek, edzés- és versenyeredmények töltik ki. Városi győztesként regionális, regionálisként országos, sőt, világverseny dobogókra vágyik. Legszebb álmai távoli ködében, viszonylag korán, az olimpia győzelmi emelvényei is megcsillannak. Játszótársaival is a „féktelen önhajszolás és a fegyelmezett önzés” köti össze, úgy mint a bilincs. Életében, a sporton kívül, de annak bűvkörében, három nő játszik szerepet: a gyermekkori pajtás Pécsi Pici, a sógornő szerető Réka és az élettárs boci térdű, töltőtolltinta szemű tanítónő, Hildi, aki az Állami Sportkiadó kérésére Bálint tragikus végű pályafutását is megírja.
