Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Meditatív beszélgetés Mészöly Miklóssal
12 Új Dunatáj 1996. április kétfajta érdeklődésünk kétfajta irányultsága gyönyörűen tud passzolódni. A mi óriási példánk Széchenyi, akiről mindenki tudja, hogy legalább annyi benne a literátusi vagy akár a költői véna, mint a közéleti. Ő egy komplex személyiség, de hogy ő azzá lett - és az ő révén Magyarország azzá, amivé -, számára nem csapda volt, hanem egy csodálatos együttes teljesítmény. Ám ez személyi adottságból eredő kivétel volt. De vannak még példák. Eötvös is megírta A XIX. század uralkodó eszméit. Ez filozófiai, politikai, történeti szempontból nemcsak hogy azsúrban volt az akkori Európa hasonló írásaival, hanem ott volt a legelsők között. Máig ható, ma is aktuális dolgokról szólt. Minden másképp merült fel a mi nemzedékünk és a nálunk valamivel idősebbek számára, mert megjelent a szellem porondján egy politikai hatalom, amely a gondolkodás és a többi szellemi érték olyan árleszállítását követelte meg az írásokban, amit egy becsületesen és etikusan érezni és gondolkodni tudó ember nem vállalhatott már. Ez volt a csábítás! S az, hogy az egy bizonyos szint alatt működni, élni képes vagy gondolkodni próbáló emberek ezekbe a csapdákba, mint a légy, belehullottak. És hol vannak már? Most látjuk, miután valamelyest túl vagyunk rajta. Belehullottak, méltán. De író számára, mikor egy író hull bele ilyen csapdába, akkor igenis szomorúságot jelent. Féltem vagy félteném a tehetséget s ami abból kijöhetett volna, ha nem fogadja el ezt a kihívást. Említettem már korábban, hogy szomorú története lehetne beszélgetésünknek ez az időszak, ha azokat a tehetségeket venném sorra, akik elbuktak, s hogy min buktak el, és hogy milyen hiábavaló módon, milyen öntévesztések árán. Ez valóban szomorú. G. J.: — Szekszárddal való mai kapcsolatod milyen ? Minden esztendőben összejönnek ebben a városban - szüret táján - neves gondolkodók, politikusok, hogy a világ egy-egy aktuális problémáját megbeszéljék. M. M.: — Ez kapcsolatban van azzal a problematikával, hogy a politika és a hatalom milyen kihívást jelent az írók számára a mi korunkban. Azok a világpolitikai események, amelyek az elmúlt tíz évben megrázták ezt a térséget, alapvetően áthelyezték a súlypontokat és megszüntették a régi determinációkat. Valóban egy új helyzet, egy csendes, vér nélküli forradalmi helyzet alakult ki, s ez alapvetően megváltoztatta a gondolkodni tudó emberek helytállási szükségességének kérdését. Ebben az elmúlt néhány évben, mikor nálunk a fejlemények kezdtek abba az irányba hajlani, hogy előbb-utóbb valamilyen változás lesz, illetőleg amikor bekövetkzett a változás, és ez után fölmerült - mert fölmerülhetett - egyfajta külső, reális - tudati és életmódbeli - változás lehetősége, ez egy olyan kollektív tevékenységi erőfeszítést igényelt - és igényel még ma is -,amely fölveti azt a kérdést, vajon milyen határig indokolt és jogosult etikailag az ország gondolkodó értelmiségi része kivonni magát. Nekem az elmúlt néhány évben tényleg volt olyan tevékenységem, amelyre azelőtt soha nem került sor, mert egész egyszerűen a dolog önmagában - mint téma - nem az én asztalom. Én igyekeztem mindig - noha a politikai helyzet módot,
