Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Meditatív beszélgetés Mészöly Miklóssal
Meditatív beszélgetés Mészöly Miklóssal 13 lehetőséget nem adott - úgy ülni asztalhoz, hogy be legyen fűtve, a kávé oda legyen készítve, hogy én csinálhassam a saját dolgomat. A politika az én lakájom, és ő is a maga dolgát csinálja. De ha a házban fölborul a rend, akkor számon kérem, elbocsátom, kirúgom: rotáció! Egy normálisan működő, nyugati históriai múlttal rendelkező francia vagy angol társadalom számára ez már nem probléma. Ott a politika valóban mint lakáj működik. Arra a kérdésre, hogy mennyire érdekli az olaszokat a politika, egy olasz újságírónő azt mondta: „Áh, cirkusz az egész. Néha félrehúzzuk a függönyt, benézünk a függöny mögé, röhögünk egy jót és megyünk tovább”. Az olaszok - ahogy mondani szokták - már kétezer év óta billennek át egyik válságból a másikba. Hozzászoktak, hogy válságban élnek, és nagyszerűen élnek s produkálnak benne. De nálunk, itt, súlyosabb a dolog. Életpályám során ezekben az években a magam módján - bizonyos, inkább publicista szinten, de a magam gondolkodásának mégiscsak eleget téve - elkalandoztam olyan területre, olyan témákba, amelyekben jártasságom szakmailag nincs. Legfeljebb annyi, amennyi egy következetesen etikus és igazságra törekvő gondolkodás birtokában, a vélemény kimondásának igényével minden embernek kell, hogy legyen. Hát ezen a nem szakmai szinten valóban hozzászóltam bizonyos kulcspillanatokban egyes kérdésekhez, mikor úgy éreztem, hogy ez erkölcsi kötelességem. Vállaltam bizonyos megbízatásokat, amelyek már nemzeti-társadalmi megmozdulások szintjén is vállalásnak voltak mondhatók. Ettől - az utóbbi egy évben - elég erősen kezdtem visszahúzódni, mert változatlanul azt éreztem, meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy osszuk föl mi, társadalom és értelmiség az igazi feladatokat egymás között. Ne kontárkodjunk bele jó magyar módjára állandóan a hatalom és a szervezés problémájába! Arra születni kell az embernek, tanulnia kell, hogy az ország életvitelének minőségét menedzselje. Civil állampolgárnak és nem minden lében kanálnak kell lenni. Ám amikor baj van, és amikor én, civil állampolgár a jogommal élek a szavazáson, akkor a rotáció mellett döntök: kirúgom őket, mert nem jó cselédek voltatok. Jöjjenek a újak. Ez lenne a dolgok természetes ritmusa. Egy franciát egy olyan magánbeszélgetésbe belerángatni, hogy pillanatnyilag mi újság Chirac körül, nem lehet. Még hogy ő ilyennel töltse az idejét? Hát majd amikor választ, azt mondja xy-ra: ő egy nagy szar, emez még nem bizonyította be, hogy akkora, tehát erre fogok szavazni. Egy francia így szól a nemzeti ügyekhez, és nem úgy, hogy az újságokba irkái, hozzászól szakértelem nélkül gazdasági vagy más kérdésekhez. Nevetséges: hát hogy szóljak én hozzá gazdasági kérdésekhez, mikor még azt sem tudom, hogy a kamatláb emelkedésének mik a feltételei. Gőzöm sincs hozzá! G. ].: — Ebben a szellemi munkamegosztásban mit vállalsz, mik a terveid? M. M.: — Most végre beköszöntött az az idő, amikor módomban van a „megosztott munka” kihívásait elfogadni, és én el is fogadtam magamban magam számára. Ebben egy leheletnyi rossz lelkiismeret is van - hisz nem vagyok semleges -, mert
