Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám - Vadas Ferenc: Rácegres - Simontornya - Ozora - gondolatok egy irodalmi emlékkiállításról
fiák, Garaiak, Buzlayak, a hódoltság idején meg törökök lakják; Garai Lászlóval és Újlaki Miklóssal szövetkezve innen indul Mátyás ellen Szilágyi Mihály..., s századok múltán itt olvassa a történelemén Jókait a még gyermek Illyés az öreg vár donzsonjának árnyékában, amelynek tetején egykor a család jövője ködlött. Ozora a fél vármegyényi szülőföld központja, Simontomya a puszta utolsó postája, oda visz a poros járási út egyik vége, ide, a falu végi hentes ház bérelt kicsi szobájába, a boldogság, a jókedv melegfészkébe költözik a család 1912-ben; itt végzi Illyés Gyula az elemi iskola ötödik osztályát, kitűnő eredményével rácáfolva a rokonok jóslatára, akik a falusi iskola szigorától szelleme bukását várták. Ozorával egyezően Simontomya is hegy tövében, a Sió mellett fekszik. Mindkettőnek vára van. Simontomyán is a várba - ahonnét a régi iskola és a család által bérelt haj dani nagyvendéglő kőhajításnyira van - terveztük Szülőföld címmel kiállításunkat, amely nemcsak nevében, hanem témájában is a szűkebb hazára épül:- a dimbes-dombos tájra, melynek északról jövet a Mózsé-hegy a kapuja;- a vidékre, ahol a dombok hajlatában a füge is megterem;- a kerítés nélküli házra és a kétablakos szobára, melyben a költő született;- a kivételesen gazdag családélményre;- a puszták világára, iskoláira és a falvakra, hol hosszabban időzött;- az elődökre és példaképekre (Vörösmarty, Petőfi, Babits);- a népből, nemzetből, történelemből arra, amit a sors bölcsője köré rakott. Ezt a sokrétű és sokszínű világot (két teremben) dokumentumok, kéziratok, könyvek, képek és tárgyak segítségével is csak érzékeltetni lehet, megismeréséhez könyvek, Illyés művek kellenek. A Puszták népe - és prelúdiumai, a Három öreg s a Hősökről beszélek az Ebéd a kastélyban és a többiek a szülőföldről átfogó képet, részletes ábrázolást, viszonylagos egészet adnak, de tágabb horizontot, újabb értékeket a szűkebb pátria is csak az életmű egészében kap. Kiállításunk ennek, a magyar és az európai irodalom szempontjából egyaránt jelentős oeuvrenek részletes bemutatását nem vállalhatja, már csak tér- és témabeli kötöttségei miatt sem, ezért az életmű egészét könyvekkel kívánja demonstrálni. Nemcsak az általa írt verses és prózai művek, a különböző korú és nyelvű kiadások kerülnek a polcokra, hanem az ezekről készült értékelések, méltatások és kritikák is. A családdal való egyetértésben kiállítottuk a költő munkaasztalát, a századforduló körül készülhetett parasztbútort is; színeivel, formájával és hangulatával jól illeszkedik a környezetbe, csakúgy, mint az ötrészes könyvespolc, a Józsefhegyi utcai dolgozószoba egy részének pontos mása, amelyre az életművet összegező kötetek kerültek. Az alkotás eszköze, a népi eredetű munkaasztal egyúttal szimbólum is, jelkép, amely az írót a szülőfölddel, a szülőföldet az életművel, Ozorát a nagyvilággal köti össze. Apolcokon sorjázó kötetek meg a gazdag termést mutatják, nem jelképesen, valósághűen. A rendezés során arra törekedtünk, hogy a kiállítás gondolatüag és megjelenésében is szervesen épüljön a vár reneszánsz képébe. Nem száműztük a régi bútorokat sem; nem szegényíteni, hanem gazdagítani akarunk, ismereteket gyarapítani, egy olyan író indíttatását bemutatni, aki a nemzetet nemcsak beszédre, hanem a lélek nyelvére is tanította, aki az ősöket tisztelte, akinél az osztályhoz-hazához való hűség mindvégig becsület dolga volt. Megszokott, hogy a rangos múzeumi gyűjteményeknek írásos ismertetőik, ismertebben vezetőik vannak. Tekintve, hogy a mi kiállításunk világának legjobb ismerője Illyés Gyula, a dunántúli pusztákról készült leghitelesebb szociográfiai mű pedig a Puszták népe, logikus a következmény, hogy múzeumi vezetőnk is a Puszták népe legyen. Aktualitását növeli, hogy írásához 1934-ben, ötven évvel ezelőtt kezdett Illyés Gyula. 104 oldalas kiadványunkban Illyés Gyuláné jóvoltából és segítségével közlünk kéziratos részleteket. A nyomtatott szöveg igyekszik az írottat hűen követni. Kivétel csak néhány központozási jelnél és egy-egy ottfelejtett szónál található; ezeket a szerző már az első kiadásban korrigálta. 7
