Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 4. szám - Vadas Ferenc: Rácegres - Simontornya - Ozora - gondolatok egy irodalmi emlékkiállításról

Illyés Gyula a Puszták népé-t különböző minőségű és nagyságú jegyzetlapokra, hol tintával, hol ceruzával, de mindenképpen csodálatos művészettel, egyszerű és kristálytiszta mondatokkal írta. Kézírásának varázsa az olvasót még az alkotás titkaiba is beavatja: nemcsak a gondolatok születését követheti nyomon, hanem a változást is, mert értő keze alatt szükségképpen módosul a szöveg; csiszolja, javítja, ellenőrzi, hitelesíti, tartalmában és formájában tökéletesíti írásait. Például: a kéziratban még azt írja, hogy az egyház rendje szerint simontonyai, mert a katolikus gyerekeket oda viszik keresztelni, a reformátusok azok Dorogra kerülnek. Az egyházi iratok szerint viszont Illés János és Kállai Ida Gyula nevű gyermekét nem Simontornyán, hanem Pálfán keresztelte egy, az egyházi szolgálatban szerzett érdemeiért pápai kamarás címmel kitüntetett plébános. Nem véletlen, hogy az egyházi hovatartozásra utaló néhány mondat már az első, 1936. évi kiadásból is kimarad. Más okból és meggondolásból, de kimaradt a glaubersó is, mert abban a környezetben, ahol anyja nyelvét tanulta, idegenül hatott volna, meg azért is, mert a festőién szép hasonlatban magyar szóval helyettesíteni lehetett: Mint az előhívóba mártott fényképlemezek, úgy világosodtak, ámyalódtak és színeződtek lelkemben a tájak. (Most, amikor lépten-nyomon innovációról, allokációról olvasunk és hallunk, a glaubersó-csere például szolgálhat mindnyájunknak.)

Például és tanulságul szolgálhat - sok egyéb között - a Puszták népe a szemléletes, tömör kifejezésre is. Tudná-e valaki a rangban, tekintélyben a hozzá hasonlókat megelőző cseléd, az elsőbéres jelentését nálánál árnyaltabban is találóbban értelmezni?

Az első béres az, aki hosszú szekérkaravánban az első igát hajtja... az őjáromfája van a legszebben kidíszítve, ökrei szarvára gombot tehet... ő választja ki a cél hoz vezető legrövidebb, vagy leghosszabb utat: amelyik pocsolyát, vakondtúrást ö elkerüli, azt az egész menet elkerüli, akinek ő megemeli a kucsmáját, annak az utánajövők is köszönnek.

A vezetőről legyen szabad még annyit, hogy - a kiállítással egyezően - a Szülőföldem címet viseli, s hogy a kézzel írott szövegeket 44 fénykép, rajz és illusztráció szemlélteti, kíséri vagy magyarázza. A rajzok közül ötöt Illyés Gyula 15-18 éves korában készített; tehetsége két kifejezési formában is megnyilvánult: rajzolt és írt.

Végezetül néhány gondolat Rácegresről, a rácegresi iskoláról, melynek ajtaját Illyés Gyula gyermekkorában naponta reggel nyolckor nyitotta ki Hanák bácsi gazdaasszonya.

Mostanában ritkábban fordul a kulcs a zárban, gyermekzsivaly is inkább csak cseresznyeéréskor hallatszik; ilyenkor a tanév végét váró kisdiákok fürtökben lógnak a fán; egyébként naponta kétszer teszik meg az utat a puszta és a pálfai iskola között. A tanterem végi nagy szárnyas ajtó mögötti kápolnát az egyház gondozza; ha ablak törik, műanyagfóliával pótolja; a harangok a kertben szépen szólnak, de a kerttel nem törődik senki.

1945-ben Tolnában 422 pusztát, majort és ezeknél kisebb települést tartottak nyilván és sok-sok tanyai iskolát. Az iskolák megszűntek, a puszták elnéptelenedtek; a volt cselédeket mindenütt valami ősi ösztön űzi a fauba. A rácegresiek nem mentek el, maradtak, a völgyből a hajlatra húzódtak, „hosszi-házak” helyett most kényelmes, kertes, sátortetős otthonokban laknak.

Szükségük lenne könyvtárra, a fiataloknak közösségi térre. Az iskola erre és még másra is alkalmas: a tanítói lakásból klubkönyvtárat, a tanteremből iskolamúzeumot lehetne csinálni, akad még annyi régi bútor, Kogutowicz-féle térkép meg palatábla, hogy be lehessen korhűen rendezni, csak jóakarat kell hozzá, a tsz segítőkészsége... meg egymillió forint.

Az utóbbi még hiányzik.

Optimizmusunk azt sugallja, hogy a pénz is előbb-utóbb meglesz. Előteremti a megbecsülés és tisztelet, amely a sok-sok ezer tanyasi néptanítót és Illyés Gyulát, a nemzet nevelőjét övezi.

8