Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám - Andorka Rudolf - Balázs Kovács Sándor: A háztartások jellemzőinek és azok változásának vagyoni rétegek szerinti különbségei Sárpilisen (1792-1804)
ANDORKA RUDOLF-BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR: A háztartások jellemzőinek és azok változásának vagyoni rétegek szerinti különbségei Sárpilisen (1792—1804) A kulturális antropológia módszerei között kiemelt helye van a sokoldalú mikrovizsgálatoknak, egy-egy kisebb közösség, falu részletes leírásának. Országos adatok hiányában a történeti szociológia és történeti demográfia is gyakran folyamodik ehhez a módszerhez. Kutatásaink során egyetlen falu, a sárközi Sárpilis háztartásainak jellemzőit és változásait egy 12 éves időszakban vizsgáltuk. Az időhatárok kiválasztását a rendelkezésünkre álló források határozták meg. A helyi református lelkészek 1792-ben és 1804-ben összeírták a falu lakosságát, háztartásról háztartásra megjelölték a háztartások tagjainak egymáshoz való családi kapcsolatait. (Az összeírások a sárpilisi parókián találhatóak.) Továbbá 1793-ból gazdasági összeírást is találtunk a faluról (az Országos Levéltárban, Conscriptio Dominii Báttaszék 1793. OL. Jelzetes Könyvek C 99. XV. 21- 243.). Ennek alapján meg tudjuk állapítani az egyes háztartások gazdasági erejét. Végül feldolgoztuk a sárpilisi református anyakönyveket. Ezeknek az adatforrásoknak megléte tette lehetővé a sokoldalú elemzést. A források szerencsés időbeli egybeesése azonban társadalom- és népességtörténeti sezmpontok miatt is érdekesnek ígérkezett. Ugyanis 1. Faragó Tamás országos vizsgálatai arra engednek következtetni, hogy ebben az időszakban - az 1787. évi népiszámlálástól az 1828. évi nem-nemes összeírásig a magyarországi falusi háztartások nagysága és szerkezeti jellemzői fokozatosan megváltoztak, valamivel nagyobbakká váltak és megnőtt az egy háztartásra jutó felnőtt férfiak száma, tehát feltehetően az olyan háztartások aránya, ahol több család élt együtt, és a 2. a Sárköz, Ormánság és Mécsek-ih egyalja családrekonstitúciós történeti demográfiai vizsgálatai azt mutatták ki, hogy ezeken a területeken a születtéskorlátozás azokban a családokban kezdett erősebben elterjedni, amelyek a századforduló 'körül (pontosabban: 1791. és 1820. között) kötöttek házasságot. Sárpilisi megállapításainkat természetesen nem lehet az egész akkori Magyarországra kiterjeszteni, de úgy gondoljuk, hogy az itt megfigyelt tények alapján megfogalmazhatunk néhány érdekes hipotézist, amelyet országos adatok és más falvakban végzett hasonló vizsgálatok segítségével lehet majd ellenőrzni és igazolni. A HÁZTARTÁSOK NAGYSÁGA ÉS SZERKEZETE 1792-től 1804-ig Sárpiliis népességszáma lényegesen emelkedett, 458 személyről 555 személyre. Ez a tényleges növekedés azonban kisebb, mint az anyakönyvbe bejegyzett keresztelések és temetések számának a különbsége (333-200=133). Ennek következtében megnőtt a háztartások száma és az egy háztartásra jutó személyek átlagos száma is: 53
