Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám - Csűrös Miklós: Vázlat Rónay Györgyről
A másik két iker-regény kapcsolata nem tematikus vagy balzaci értelemben ciklikus, hanem szerkezeti, poétikai jellegű. Első megközelítésre mottóval ellátott tézis- vagy problémaregényeknek látszanak; az 1963-ban közzétett Esti gyors élén Juhász Gyula Holmi-jából idézett szentencia áll („Minden vád ellen lehet védekezni, csak az önvád ellen nem. ”), a másfél évtizeddel későbbi keltű A párduc és a gödölye bibliai, ószövetségi próféciát elevenít föl („Együtt lakik majd akkor a farkas a báránnyal, s a párduc együtt tanyázik a gödölyével. ” - Izaiás, 11, 6.). Az önvád purgatóriuma és a megbékélés eszkatológiája a két regényben összetartozik, föltételezi és kiegészíti egymást, de arányuk, hangsúlyuk - nemcsak a mottók sugallata szerint - különböző. Kerekes Kálmán gyógyszerész, akiben az Eichmann-pör híreinek hatására fölelevenedik a zsidóüldözés idején elkövetett vétkének jogi és erkölcsi tudata, a törvényes külső igazságszolgáltatás fölmentése ellenére öngyilkosságba menekül, hogy lelke békéjét (talán az áldozatokkal való azonosulás megkönnyebbülését) elérje, Dr. Stoll Aurél, a szervilis, 1945 előtt és után egyformán az uralkodó hatalom érdekeit kiszolgáló bíró egy fiatal - Dosztojevszkij Porfirijére emlékeztető - történészkutató lelkiismeretébresztő kérdéseinek hatására végiggondolja egykori szerepét, felelősségét, s még életében eljut a katarzis küszöbére, szakítva a gyűlölködő elzárkózás, a gőgös önigazolás hamis tudatával. Mint Tamás Attila megjegyzi, ez is a bűn és bűnhődés története napjaink Magyarországán, de itt valamivel nagyobb világosságot terjeszt már a bűnhődésben megtalált bocsánat, kiengesztelés, megtisztulás fényköre. Kerekesben és Stollban egyaránt megvannak, esetenként patologikussá fokozódnak prózánk hagyományos „kH/0«c”figurájának vonásai, de Rónay lélektanilag továbbfejleszti, elmélyíti a rajzot, az elemzés és a motiváció elszánt aprólékosságával vizsgálja azt a belső életet, amelyre a kompenzáció és önvédelem igénye növeszti rá a riadt ellenséges magány kérgét. A cselekmény néhány hétre, hónapra való összevonása drámaiságot, válság-atmoszférát sugall, e Jelen "átélésébe persze itt is minden, a szereplők számára egzisztenciálisan fontos előzmény belejátszik, sőt az ősképek szívós erejével fészkelik egyre mélyebbre magukat a fókuszban álló Jöhős” tudatába. A kiemelt szereplő tudatát belülről, mégis kritikusan ábrázoló elv és technika a mellékalakok megjelenítésének, szemléletének alakulására is kihat: eleinte kurtán elintézett, karikatúraszerű, egy-egy eltúlzott vonással jelzett arcélük úgy telik meg emberi tartalommal, ahogyan Stoll egyáltalán képessé válik odafigyelni rájuk, nyíltan, elfogulatlanul, nem a sartre-i Pokolként közeledni a „mások” világához. A kritika hibákra is rámutatott e regényekben, s csakugyan bizonyos, hogy Rónay nem mindig kerüli el a fölösleges részletezés veszélyét, olykor hajlik a közérthetőség vágyából eredő didaktikusságra, könnyen megfejthető szimbólumok, beszélő nevek alkalmazására, mégis, az Esti gyors meg A párduc és a gödölye nemcsak szerzőjük oeuvre-jében, de a magyar regényirodalomban is számontartandó értékek, joggal keltettek föl (a külföldi fordítások és kiadások tanúsága szerint) némi nemzetközi érdeklődést is. Az állandó munkakedv és a szapora termékenység alkati vonásain kívül a műfaji sokoldalúság is hozzájárni Rónay prózaírói életműve gazdagságához, változatosságához. írt kisregényeket (Harmat utca 8., Idegenben), elbeszéléseket (Az ember boldogsága, A szeretet bilincsei, Nem jött madár), bibliai témájú novellisztikus (cselekményes) elmélkedéseket (Zakeus a fügefán), naplószerű vagy tűnődő emlékező kisprózákat, bagatelleket (Jegyzetlapok). Ezekben természetesen a legváltozatosabb tárgyak és földolgozási módok keverednek; egy portré, egy tájkép, egy intim családi jelenet épp úgy témájuk lehet, mint a háborús pince-emlékek, az idegenbe szakadt egzisztenciák megválthatatlan sorsa, egyedülléte, a „szeretet bilincseinek” rabsága vagy a kisember halálának „oroszos” motívumára felelő új variáció. Van köztük szatíra és idillikus zsáner, történelmi, lélektani, filozófiai „tanulmány” és anekdotikusan csattanós, klasszikus formájú novella. A belső igény, az írói szándék szempontjából is jókora különbségek mutatkoznak például a, fiatalság túlzásairól”szóló ironikusan bosszús megjegyzés és a Nincs megváltás c. kisregény között, amely a gondolkodó, az esszéíró műveit is figyelembe véve, Rónay egyik legkomolyabb, legmélyebb számvetése az egzisztencializmus életérzésével és bölcseletével. De épp a kisebb dolgok, a látszatra csupán impressziót rögzítő vázlatok adják kezünkbe az életmű egyik 45
