Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám - Szakolczay Lajos: Innen és túl a formán :Dsida Jenőről
egészül ki tehát a tehetetlenség magányának élményével -s az élményrétegek e komplex együttesét hordozza a modernizált »Krisztus-helyzet« motívuma. ” Hajói értettük: a Nagycsütörtök című vers - a huszadik századi magyar költészet egyik remeke - azért megrendítő, mert a szerencsés témaválasztás biztosítja a bibliai legenda és a személyes sors (élmény) harmonikus összecsengését. Ha a költeményt „megtisztítjuk”a csodás elemektől, előttünk a halállal tusakodó, félelmében egyedül maradt, küldetésélményétől nagyonis megrettent ember. (Még az életművet regisztráló bibliográfia sem tudja, hogy előzménye is volt a versnek: a négy versszakból álló, ugyancsak Nagycsütörtök című költemény az aradi Vasárnapban jelent meg 1929-ben.) A verset elemzők közül jó páran, például a prózaíró (!) Ottlik Géza, a természetesség mögül is fölsejlő mély, megrázó élményben találták meg azt a magot, amely egyben kulcs is a Nagycsütörtök megfejtéséhez. „A lassú ütemű és a Jammes ravasz egyszerűségénél is magasabbrendűen egyszerű, szinte kopár sorok mögött okvetlenül hallanunk kell a vers hatalmas, mély zenéjét, éreznünk kell nagy levegőjét. Hitelességét nagymértékben azzal éri el, hogy az Olajfák hegyéről mindigvisszatér a székelykocsárdi váróterembe - akár azzal is, hogy nem könnyek, hanem verejték csurog végig az arcán, vagy azzal, hogy a magas pátoszt csupán a »Jakab - aludt« enjambement-nal, evvel az ütemet megcserélő és az ütemre figyelni rá nem érő átgázol ássál jelzi, vagy az »aludt« szó izgatott-figyelmetlen ötszörös ismétlésével - egyszóval azzal, hogy eszközeiben is realisztikus-érzékletes. ” Dsida Jenő együttérzése a szenvedőkkel lírájának szociális irányultságára vet fényt. Sokan, sokszor, még az oly kitűnő versértők is, mint Reményik Sándor, tagadták - másodlagosnak tartották - Dsida költészetének ezt a vonulatát. (Ne feledkezzünk meg arról, hogy Reményik nem csupán a Bútorokat találta „csinált” versnek, hanem például a Szerenád Ilonkának címűt is - ez utóbbit pezsgő édessége miatt.) Ha van is némi igazuk, nem mehetünk el szótlanul eme vélekedések mellett. Már azért sem, mert Dsida szenvedőkkel vállalt közössége - nagyon mélyről szakadt föl fájdalma - érzékeny kórkép; nem kimondottan egyértelmű, társadalmat megváltoztatni akaró tett, de mindenkor az erkölcsi ember felelősségét kinyilvánító vox humana. Az Öreg postás, Az utcaseprő, az Amudsen kortársa - egyik jobban, a másik kevésbé - a „hétköznapi” hősök, a világ furcsaságát megszenvedők feje fölé ültetnek glóriát. Az ideges rángású, kihagyásos, rövid mondatokból álló Bútorok című poéma pedig a szavalókórusok hangján szólalhatna meg igazán. Dsida világnézete nem változott meg, de a költő ebben a versében vált legérzékenyebbé a társadalom ellentmondásai iránt. „Nem a forradalom igenlése tehát a vers, hanem egyszerűen annak kimondása, hogy bármilyen kegyetlen formákat is öltsön a nyomorgók bosszúja, a társadalomban uralkodó igazságtalanságok kiáltó volta ezt a bosszút jogossá teszi. ’’(Láng Gusztáv). A barlanghomálytöl idáig - ne haragudjék meg Olosz Lajos szelleme - nem is olyan kicsi volt az út. „Emberek barátja vagyok/Közöttük élek és a szívem kézről-kézre jár” - olvashatjuk a Nagycsütörtök egyik versében. A kinyilatkoztatás-szerű verseim: Közöttük élek szépen jelöli azt az állapotot, melyben a költő felelőssége is leledzik. 4 A Nagycsütörtök című kötet természetesen nemcsak Dsida szociális lázadása miatt érdekes. (Ismételjük meg: korlátozott volt, saját erkölcsi igazolása volt a lázadás.) Jócskán észrevehető benne a költő ciklusszervező kedve: igénye a rendre, mely mindig megvalósult belső forma. Egy-egy nagy, címével is sokat mondó költeményt ugratott ki fejezetcímként”, evvel is jelezve, hogy a Leselkedő magány utáni időszak - megannyi stáció - nem más, mint szigorú önépítés. Ő csupán irányultságára akar figyelmeztetni, a többit vegye észre az olvasó. íme a cikluscímek: Légy már legenda, Nagycsütörtök, Pásztori tájak remetéje, Szerelmes ajándék- és végül: Tudom az ösvényt. Ha úgy tetszik, a sor - kis megengedéssel - egyben fejlődésrajz is. Meglepő viszont, hogy a klasszikus és telt formák - az antik strófaszerkezet a modem bukolikákban stb. - a könyv első részében kaptak helyet, a szabadversszerű vagy ahhoz közel álló megoldások pedig a Tudom az ösvényt lázas, vívódó, társadalmi igényű látomásaiban. 34
