Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Tüskés Tibor: Svájci képek
TÜSKÉS TIBOR: Svájci képek A SZÁMLA Ez még a határon innét történt, Hegyeshalom előtt, a vonaton.- Kérem a valutabeváltási igazolást - mondta a vámtisztviselő, egy alacsony, szőke, simára borotvált arcú férfi. Nyitom a pénztárcámat, mutatom a svájci és a francia frankokat, a magyar forintokat. A vámos megszámolja a pénzt, kétszer is. Rám csodálkozik: - Ez, kérem, száznyolcvankét forinttal több a külföldre vihető összegnél. Nem tudja, hogy személyenként csak kétszáz forint vihető ki az országból, legföljebb 'húszforintos címletekben?- Nézze, feleségemmel ketten vagyunk. Pesten vásároltunk valamit, meg a taxistól visszakapott pénz ez - mondom mentegetőzve.- Nincs magánál több idegen valuta? - néz rám' most már hitetlenkedve a vámos. És nyomatékkai még egyszer megkérdezi: - Nincs több idegen valutájuk? Ujjaival csipeszként forgatja tárcámat, belenéz a nálam levő furulya csövébe, széthajtogatja a kézitáskába dugott vécépapírt. Amikor látja, hogy több pénz valóban nincs nálunk, szigorúan rám szól:- Ezt az összeget nem vihetik ki magukkal. Nyolcvan kilométeres sebességgel rohan a Wiener Walzer az osztrák határ felé. Mit csináljak a bűnös pénzzel? Leszállni nem lehet. Nyeljem le, dobjam ki az ablakon, netán kínáljam iföl a vámosnak?- Ebédeljenek meg az étkezőkoosiban - adja vissza a tárcámat a derék vámos.- Már Pesten megebédeltünk - szalad ki a számon. - Éppen a visszajáró pénz maradt nálam.- A többletforintot akkor sem vihetik ki. Vásárolja el az étkezőkocsiban - nyújtja felém a mentőövet a derék tisztviselő. - Mire visszajövök, legyen meg a számla. Végigimbolygok a vonaton, és a szerelvény végén megtalálom az étkezőkocsit. Bosszúsan nyitom be az ajtaját.- Kérek egy üveg pálinkát - mondom a gyűrt arcú pincérnek, és nyújtom feléje a pénzt.- Az nem megy, uram - mozdulnak el a ráncok az arcán. - Csak ötszáz forintos pálinkánk van. - Kis szünetet tart, rám néz, hogy figyelem-e. — Viszont adok önnek egy tanácsot. Vesz egy üveg sört. Az húsz forint.' Ad nekem egy ötvenest. És én adok önnek száznyolcvan forintról egy számlát. Megrázom a fejemet.- Akkor inkább adjon egy kis üveg tokajit. - Fölemelek egy palackot. - Ahogy látom, az éppen százhetven forint. Arra gondoltam, ez az üveg tokaji ajándéknak se lesz rossz külföldön. Párizsban lett gazdája, de ez külön történet. Egyelőre magyar területen robog velünk a vonat Hegyeshalom felé, magyar étkezőkocsival, magyar pincérrel, 4 49
