Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Salamon Nándor: "Művészet veszélyes csillagzat alatt" - Kállai Ernő időszerűsége
tói fogalmazott tételeit. Később dokumentumgyűjteményekben már írásaival is találkozhattunk. Száműzött szelleme csendben újra teret nyert. Sejteni lehetett, közéig az idő, amikor számba kell venni e roppant gazdag és értékes hagyatékot, rehabilitálni kell a szerzőt, akiről kiderült, hogy a máig legjobb monográfiát ő írta Mednyánszky Lászlóról; hogy korunk művészetének kiemelkedő szakértőjét, kutatóját és „együttélőjét” tisztelhetjük személyében. Talán az egyetlent, aki képes lehetett volna a „hősi korszak” szintézisének megalkotására is. Halála 20. évfordulóját követően - 1975-ben - emlékesten idézték meg alakját, munkásságát. Szabó Júlia ennek kapcsán leírta a Művészetben: „...szakmánk elodázhatatlan feladata már napjainkban egy Kállai-breviárium, vagy talán méginkább egy Kállai Ernő összes müveit tartalmazó kötetsorozat kiadása”. Talán a sejtelem mondatta ki véle azt is, hogy „válogatásra azért nincs szükség, mert ebben az életműben . . . egymásnak gyökeresen ellentmondó, vagy a progresszivitás követelményével szembeforduló mondanivaló-rétegek nincsenek!’ (1975/8. isz.). Azóta történt egy s más a roppant gazdag, tévedéseivel együtt is tanulságos örökség ügyében, de az idézett tanácsot máig nem váltotta valóra egyetlen szerkesztő, egyetlen kiadó sémi. Az „összes művek” kiadásának szándékára utaló jelzéseket hiába keressük a kiadói tervekben. Egyelőre be kell érnünk az életmű viszonylag bőséges, irányokat felvázoló kivonatával. A Corvina Kiadó ugyanis „művészet és elmélet”-sorozatába illesztette Kállai Ernő művészeti írásainak válogatott gyűjteményét. A legizgalmasabb művek egyikét helyezte ezzel az olvasók kezébe. A kötetet szerkesztő-válogató Forgács Éva tudatában volt, hogy feladata nehéz, sokrétű és nem nélkülöz bizonyos úttörő jelleget. Kállai Ernőt a ma olvasójának emberi valójában is be kell mutatni. A pályakép, a fejlődésvonal' lendületes rajzát érzékletesen, valamennyi komponens felhasználásával vetíti elénk - részletes bevezető tahulmányában. Többször is hangsúlyozza a német-szerb eredetű, polgári iskolai tanító kritikus-voltát, aki saját esztétikai rendszerében, a kor eszményeivel összefüggő minőség alapjáról kiindulva írta le megfigyeléseit, foglalta egybe jobbára ma is helytálló véleményét. A biográfiai adatok közül kiemelésre érdemes nyelvtudása, amely az európai és német művészeti élet ütőeréhez kapcsolta. A Kassák-barátság a legmodernebb irányzatok felé terelte. S jutott némi szerep pedagógiai felkészültségének is, főként a művészet és közönség kommunikációját ösztönző-segítő munkásságában. Hiszen mindig úgy írt a legbonyolultabb elméletekről, összefüggésekről, az új irányzatokról is, hogy mondanivalója világosan kirajzolódott, a legjobb értelemben nevelt, eligazított. „Lendületesen megírt és biztos itéletű kritikáinak” köszönhette népszerűségét már a kezdetkor - Berlinben - s később itthon is. A főbb életrajzi stációk jellemzése után a bevezető Kállai művészetírói gyakorlatának alakulását követi nyomon. A húszas években - miközben Európa sajtóorgánumainak dolgozott, s számos hazai lapnak küldte írásait - a konstruktivizmus feltétlen híve. Biztonsággal tájékozódik, tévedhetetlenül rátalál a tehetség legrejtettebb bizonyítókaira. Tekintély, akire figyelni érdemes. Hannes Mayer is így vélhette, amikor küzdőtársként meghívta a Bauhaus-lap szerkesztőjének - 1928-ban. Szokatlan szenvedéllyel temetkezik a munkába. Forgács Éva szerint pályája ekkor az első csúcsra ívelt. A „megszerkesztett rend” utópiáját azonban az eljövendő világégés sejtései váltották fel, ekkor már a szürrealizmus, az elvont törekvések foglalkoztatják. Közérzete romlik, a művészet, a szellemi élet terei leszűkülnek, az ő számára is, a barnainges világ- és könyvégetők Németországa nem az övé. 1935-ben hazatér. „Senki sem üldözött, és mégis jöttem - magyarságom szárnyain” - írta vallomásérvényű cikkében. „A hazai levegő után való, hirtelenül feltörő vágyódásom egyet jelentett a szabadabb 44
