Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 3. szám - Salamon Nándor: "Művészet veszélyes csillagzat alatt" - Kállai Ernő időszerűsége

levegő utáni sóvárgással”. Csalódottan kellett tapasztalnia, provinciába érkezett, de újra munkához látott, „verekedni” azért, hogy a „magyarságban egyúttal a népi és polgári demokrácia és a szabadság megvalósult eszméi” legyenek láthatóvá. A mo­dem művészet szálláscsinálójának verejtékes szerepére vállalkozott. Járta az itthoni műtermeket, szervezett, rendezett, előadott és felfedezett olthataitlan lobogással. Te­hetséges, induló fiatalokat, a hivatásos művészet peremére szorult, alig ismert jeles művészeket támogatott az írott szó, a baráti jótanács erejével. Mindenütt feltűnt, ahol a jó művészet érdekében törént valami. Közben összegezte Mednyánszky-kutatásainak eredményét, számos lapnak dolgozott, 1939-től pedig a Pester Lloyd művészeti rovat­vezető jóként küldte küzdőtérre kritikáit, tárcáit, esszéit. Mozgékonyságával, az érté­kek iránti természetes érzékenységével neves kritikustársai fölé emelkedett. A felszabadulást követően joggal hihette, hogy elérkezett a kor, amely a jó mű­vészet és a nép egymásra találását szüli. Programadó cikkében a rögtöni cselekvés mellett száll síkra: „Rngedjük a népet a művészethez, és vigyük a művészetet a fa­lusi és városi nép legszélsőbb köreibe, de ez a művészet művészet legyen a javából.” Bár veszélyérzetét sem rejti el, a „szabad nép tesz csuda dolgokat” magasan szárnyaló igéjie visszhangozik benne, amikor leírja: „szabad néphez csak szabad művészet méltó”. Kitartó híve az absztrakt művek alkotásának, minden eszközt megragad a hívek tá­borának növelésére. Történeti jelentőségű tárlatokat rendez, csoportosulások lelki motorja, s ír mindenütt, amíg teheti s engedik. Az új kor eszményeiben nem, gyakor­latában megint csalódnia kell. A fordulat éve neki tragikus irányváltást hozott. A „pálya szélére került”, hiába melengetett terveket, szövögetett álmokat. Menthetetle­nül félreállították s elfeledték. * Az írásaiból válogatott kötet felépítésében négy nagy egység különül el. Az idő­rendnek megfelelően először a Németországban született, az európai modem festé­szet problémáit tárgyaló, Kállai esztétikai szemléletének alapvető, majd változásait szemléltető dolgozatai alkotnak csaknem összefüggő láncolatot. Forgács Éva több­ször hangoztatja, hogy Kállai nem épített fel önálló elméletkonstrukciót. Szellemének fürgeségével magyarázható, meg hihetetlen tapasztaltságával, hogy életében több alka­lommal is szakított korábbi felfogásával, elvégezte azok kritikai elemzését, s volt ereje, bátorsága az új, az előre mutató, a korszerűbbnek vélt irányzatok mellé pártolni. Berlinbe érkezve, a magyar aktivizmusból kiindulva a konstruktivizmus mellett kötelezte el magát. Az expresszionizmus lehalkuló hullámain keresztül a kubizmus formavilágát továbbvivő, a szigorú rendet követő irányzat racionalizmusa, egységesnek látszó szemlélete vonta bűvkörébe. Oj művészet (1921.) című dolgozatában - berlini kiállítások benyomásait rendezgetve - az expresszionizmus elgyengüléséről fejti ki nézeteit, nem egyszer kíméletlen szavak kíséretében. Chagallt kivételként említve, di­csérve, másoknak alig kegyelmez. Marc műveit „kékcsillagos német romantikának” minősíti, Nolde, Kokoschka, Macke, Munch fáradt erőlködései nyomán jut arra a következtetésre, „hogy az expresszionizmus idegörvényeiből és rezdüléseiből cselekvő ember és társadalom nem tud megélni”. A kiállítás-áradatban jelentkező objektiviz­­musban véli megtalálni azt az erőt, amely leszámol az élménnyel, a lírai lüktetéssel. A lázadás jelei a konstrukcióiban öltenek formát. „A kubizmus absztrakt síkszerkezetei a gépek és gyárak, amerikanizálódó nagyvárosok, mérnökök és organizátorok világát csodálatos örömmé emelik” - állapítja meg lelkesülten, kiszűrve a legfőbb jegyeket, a fegyelmet, tárgyilagosságot, okosságot, új szellemi tisztaságot. A példatárban Ar­chipenko szobrai - „ápolt tiszta testiség” -, Punyi következetes, absztrakció felé 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom