Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 3. szám - Krizsán László: A politikus Madách
Egy újabb fegyveres felkelés reális lehetőségét a Habsburgok által megszállt Magyarországon, néhány esztendővel a szabadságharc vérbefoj-tása után, sokan tagadták, és a fennálló rendszerrel való szembjenállás egyetlen célravezető formáját a passzív ellenállás általános megvalósításában vélték felismerni. De nem volt kevés azoknak a száma sem, akik a hazai és az európai helyzet alakulását kedvezőnek ítélték meg egy eljövendő szabadságharc szempontjából. E reménykedők „vigyázó szemeiket” Konstantinápolyi» és Szentpétervárra „vetették”. A török-orosz konfliktus háborúba torkollásától a magyar ügyre nézve igen kedvező feltételeket vártak. Számoltak azzal, hogy Ausztria visszaadja az 1849-es segélynyújtást a cárnak és faadba lép Törökország ellen. Ez esetben egy magyarországi általános felkelés a siker reményét ígérte, mert a törökkel lefoglalt orosz haderő nem ismételhette volna meg ’49-)es szereplését. A török oldalán hadba lépő francia-angol hadsereg beavatkozása pedig a cári hadsereg biztos vereségét ígérte, ami kiváltotta volna a len-gyei hazafiak felkelését. Ily módon a magyar forradalmi erők erős szövetségesre -találtak volna a lengyel felkelőkben. Az erőviszonyoknak nagyjából ilyképpeni alakulásával számolt az emigráció is, figyelembe véve még a porosz-osztrák viszonyból a magyar ügyre esetleg kedvezően ható tényezőket is. Az európai erőviszonyok alakulása mellett a függetlenség hívei nem hagyták figyelmen kívül a belső helyzetet sem. Egy részről számoltak azzal, hogy a vártnál sokkal többen fogadták el a Hafosburg-rendszer magyarországi berendezkedését, mint azt várni lehetett volna, de számoltak azzal is, hogy a rendőruralom, a terror és a jogfosztottság következtében -három-négy esztendővel a bukás után a Habsburgoknak sokkal több az ellensége Magyarországon, mint vol-t a szabadságharc kezdetekor. Számoltak továbbá az emigráció által irányított propaganda hatásával is, azzal, hogy megígérték a kincstári földek felosztását az újabb függetlenségi harc -résztvevői között. S nemcsak földet, hanem egyéb kiváltságokat is ígértek a népnek az új szabadságharc szószólói arra a boldog időre, amikor a -haza elnyeri függetlenségét. Nem számoltak azonban - sem az emigrációs központok, sem- a hazai forradalmi erők - azzal, hogy Ferenc József cserben hagyja volt -szövetségesét, a tárt. Ezt a megoldást csak az angol és a francia diplomácia tartotta optimálisnak, és titokban e hatalmak ennek kialakításán fáradoztak. Az osztrák semlegesség proklamálása az 1853- ban kirobbant, krími háború néven ismert, de valójában egész Európát érintő hatalmi vetélkedésben, szétoszlatta a magyar függetlenségről itthon és a határokon -túl szőtt álmokat. Az o-sztrák semlegesség a magyar -szabadságért folytatott küzdelem újabb kudarcát jelezte, egysz-er-smind a nyugati hatalmak győzelmét egy olyan diplomáciai hadjáratban, amelyben a -lázadó Magyarországgal, a magyar -szabadságharc lehetőségének élesre töltött fegyverével kény-szerítették Ausztriát az angol-francia érdekeknek megfelelő nyilatkozatra. Amikor az európai politika színpadán ez a hatalmi játék alakul, Madách Imre politikai fogoly. Pozsonyban és a hírhedt pesti „Űjépület”-ben raboskodik. És mire visszanyeri szabadságát, az események már kikristályosodtak: az annyira várt orosztörök kofflifctu-st -nem lehetett összekapcsolni többé a magyar függetlenség ügyével. A börtönből szabaduló Madách rendőri megfigyelés alá -került, mert „ellenségesen viselkedik a kormánnyal szemben.. . mert kapcsolatot tart az emigrációval és gyanúsítható az újabb forradalmi mozgalmakban való részvétellel.”41 A szoros rendőri felügyelet 1857. január 10-ig tartott.42 Ezután „feltűnés nélküli megfigyelés alá került”, amely megfigyelés - Spáczay Hedvig véleménye szerint - akár élete végéig is eltarthatott.43 Az 1848-tól ’52-ig tartó három év, majd a börtönben töltött esztendő olyan időszakot jelöl Madách életében, melynek eseményei szerves folytatását jelentik 1848 és '5
