Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám - Drescher J. Attila: Zrínyivel Itáliában - Király Erzsébet és Kovács Sándor Iván tanulmánykötetéről
Zrínyivel Itáliában KIRÁLY ERZSÉBET ÉS KOVÁCS SÁNDOR IVÁN TANULMÁNYKÖTETÉRŐL A barakk stílus a művészettörténetnek és az irodalomtudománynak is meglehetősen hosszú ideig mostohagyermeke volt, hiszen már a szótól is edriadtak a tudós kutatók. E kezdeti pejorativitás aztán fokozatosan enyhült, majd pedig - Horváth János kifejezésével - „szinte kegyeletes érdeklődés” kezdett megnyilvánulni az ominózus stílus iránt, elsősorban századunkban. Összefügghet mindez a misztikum iránti igény újjáéledésével is, bár az esztétikai értékek felfedezésének olykor kiszámíthatatlan és meglepő okai is lehetnek, esetleg egy-egy lelkes literátor tótartó nyomozása, vagy éppen szerencsés véletlenek sorozata. Esetünkben az érték és a kutató tervezett találkozásáról van szó. (Sors bona nihil aliud - Zrínyi kedvenc jelmondata valószínűleg illik kutatójára is, mert az önbiztatás attitűdje egyúttal az optimizmus lehetősége is, miként egykor a költő, napjaink felkészült irodalmára ugyanúgy bizakodva vár újabb serkentő hírre, tényre. Az pedig nem késlekedik soká, megjutalmazza a bizakodót. Újabb Zrínyi-könyv született tehát, s a nagy művészekhez hasonlóan, aikik egyetlen nagy téma, gondolat köré szervezik életművüket (sőt életűinket is egyetlen nagy dallam vonzásában éljük, mondják avatott lélekbúvárok), aiz irodalomtörténet írója is vissza-visszatér kedvelt kutatási területére, újabb vadra várva. Vagy a vad vár reá? S miért éppen az önnön korában oly vérszegény visszhangot keltő Szigeti veszedelem és holdudvara a vizsgálódás kimeríthetetlen tárgya? Mert még ma sem ismerjük, értjük igazán? Mert még ma sem ismerjük, értjük igazán. A 'sima és simulékony Gyöngyösi kora kedvence volt, Zrínyi inkább az „avult régiség”. S az Arany által emlegetett zordan fenség túlságosan is meredek sziklafalnak bizonyult, a kottársak és az utókor visszhangja, ítélete megtört azon. Arany 'maga is - ugyan közvetett módon: átigazításd tervezettel - megvallja zavarát a jeles eposz fölött, még ha elismerő sorokat is zeng róla (Zrínyi és Tasso, 1859.). Á 'befogadás tehát legalábbis ellentmondásos, az Aranynál kisebb kvalitású megközelítők vagy átlagolvasóik pedig meg sem tudtak birkózni vele. A tizenkilencedik századi viszonylagos csend után a huszadik hozta meg az élénkülést Zrínyiügyben. A kezdeti 'kutatások többnyire megrekedtek az életmű vagy egyes darabjainak jéghegycsúcsai körül, esetleg megpróbáltak átfogó igénnyel közeledni a műhöz, akkor pedig a velejáró felületességgel. Arany, a múlt századi őrbástya mellett századunk irodalomtörténészeié, a kezdőlépéseket megtevő Clauser Mihályé, majd Négyesy Lászlóé, utóbb Klaniczay Tiboré, Bán Imréé és az új tanulmánykötet szerzője-társszerzője, Kovács Sándor Iván kutatási eredményeié az érdem, hogy rendelkezünk már megközelítően hű Zrínyi-képpel, ugyan sok még mindig a tisztázatlan kérdés, éppen az ügy ágas-ibogas volta miatt. Az idő-tényező sem lényegtelen vonatkozás ez esetben, hiszen a barokk művészet fénykora óta jelentős idő telt el, s minden múló perc, minden félsiker csak távolítja a kutatót a kortól. Természetesen mások is bíbelődnek még a Zrínyi-kutatás kérdéseivel, viszont a dolog természetéből fakad, hogy ezúttal csak azok nevének említésére szorítkozhattunk, akik szintézist próbáltak teremteni tartós és eredményes, koncentrált kutatómunkával, akik számára egy-egy tanulmány jelzés a kutatás helyzetéről, nem csupán melléktermék, „talált tárgy”. A Zrínyi-hagyomány mollékútjait még monográfiák sem képesek felölelni, éppen a kép megrajzolását nehezítő részletfoiányok miatt. Kovács Sándor Iván és szerzőtársa a legbiztosabb, de a legnagyobb türelmet és kitartást igénylő módszert választotta kutatásai alapjául: a szövegvizsgálatot, illetve a kéziratok felkutatását, s primer forrásokból kiindulva a variánsok és fellelhető másolatok összevetésével von le perdöntőnek ítélhető .következtetéseket. Joggal feltételezi, hogy a különböző helyszíneken talált vagy előbányászott kötetek és a lapokon található alkalmi bejegyzések (margóvélemónyek, tulajdonosi vagy olvasói kiegészítósek-tfenntartások) többet árulnak öl a reális múltból, hangulatából, mint bármely bölcs dedukció. S ez egyúttal kortársi hatásvizsgálat is, hiszen a lapszéli odavetett megjegyzés tetszésről és csalódásról is tanúskodhat, az pedig a szerző fogadtatásához, kortársi értékeléséhez, „tetszési indexéhez!’ bű adalék. Kovács Sándor Iván Zrínyivel foglalkozó köteteinek száma immár a féltucat felé közelít. A korábbi motívumvizsgálatok és szövegértelmezések bővültek a marginális elemek bevonásával, így 63
