Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám - Andorka Rudolf - Balázs Kovács Sándor: A háztartások jellemzőinek és azok változásának vagyoni rétegek szerinti különbségei Sárpilisen (1792-1804)
lyozást, amilyen a mai születéskorlátozó népességeknél és 50 évvel később a Sárközben is általános volt, vagyis amikor következetesen megvalósítják az egy-, kettő- vagy háromgyermekes családtervet. Ezért feltehetően születéskorlátozónak vettük azokat a házaspárokat, ahol az anyakönyvi bejegyzések feldolgozása szerint a három következő kritérium egyike előfordult:- a 30. éves kor elérése előtt szült gyermekek szülése (illetve a házasságkötés és az első szülés) közötti átlagos időtartam 36 hónapnál hosszabb volt,- a 30-39 éves életkorban történt szülések közötti átlagos időtartam 48 hónapnál hosszabb volt,- az utolsó szülésre a 3 5. életév előtt került sor. (E három kritérium előfordulását okozhatták biológiai tényezők is.) Az 1790-ig megkötött és 1792-ben még fennálló és Sárpilisen élő házaspárok közül 19-nél feltételezhető a születéskorlátozás előfordulása a házasság valamely időszakában, 52 házaspárnál valószínűleg nem fordult elő. A feltételtezhetően születéskorlátozók inkább a kisebb gazdasági erejű - állatot nem tartó, csak tehenet tartó, illetve lovat és tehenet tartók között fordultak elő, a 4 és 2 ökrös háztartásokban élő családok között csak egy egészen elenyésző rész mutatta a születéskorlátozás jeleit. A születéskorlátozás tehát a kisebb gazdasági erejű családokban indult meg. Az 1791. és 1804. között kötött házasságok esetében már nem tudjuk megállapítani, hogy 1804-ben milyen gazdasági erejű háztartásokban éltek, csak a háztartás típusát ismerjük. E családok közül imár 27-nél láthatók a születéskorlátozás jelei és csak 21-oél látszik a természetes termékenység érvényesülni. A születéskorlátozók és a természetes termékenységűek nagyjából egyformán oszlanak .meg az egyszerű és a bonyolult összetételű háztartások között. A leglényegesebb különbségnek az 1791. és 1804. között házasságot kötött családok esetében az látszik, hogy a születéskorlátozó családokban általában kisebb volt a csecsemő- és gyermekhalandóság. Feltételezhetjük tehát, hogy túlnyomórészt azok korlátozták születéseik számát, akiknek már volt ket-háromnégy felnövekvő gyermekük, aki a gazdaságban segítséget nyújthatott, majdan azt átvehette, örökölhette és az öreg szülőkről gondoskodhatott. Ha azonban a gazdaság kicsi volt, akkor nagyobb számú gyermeknek az elszegényedéstől való megóvása nagyobb gondot okozhatott, ugyanakkor a gazdaságban kevesebb munkaerőre is volt szükség, ezért a kisebb gazdasági erejű családok előbb kényszerültek a született gyermekek számát korlátozni. ÖSSZEFOGLALÁS A sárpilisi háztartások nagysága és összetétele 1800 körül az Északnyugat- Európában és Oroszországban megfigyeltek között helyezkedett el. Hasonlóképpen a vándorlás is kisebb volt, mint Északnyugat-Európában és nagyobb, mint Oroszországban. Hasonlóság látszik viszont a Sárpilisen és általában Magyarországon megfigyelt sajátosságok és Lengyelország, valamint a Baltikum között. A sárpilisi háztartások jellemzői egy viszonylag rövid, 12 éves, időszakban lényegesen megváltoztak. Megnőtt a háztartások átlagos nagysága és a bonyolult összetételű, több családmagot tartalmazó háztartások aránya. A változásoknak demográfiai és gazdasági okai voltak: ebben az időszakban a népszaporodás hirtelenül megnőtt, a falu megművelhető földterülete vi61
