Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám - Andorka Rudolf - Balázs Kovács Sándor: A háztartások jellemzőinek és azok változásának vagyoni rétegek szerinti különbségei Sárpilisen (1792-1804)
ta a szülői háztartásba feleségét, és olyant is, ahol két leánygyermek hozta fér jét a szülői háztartásba, ahol a szülőknek nem volt fiúgyermekük. Az egy családmagból álló egyszerű háztartásoknál tehát az uralkodó tendencia a bonyolulttá, többcsaládossá válás volt. Előfordult néhány esetben ellenkező irányú változás is: 1792-ben még bonyolult összetételű háztartás l>elyén 1804-ben egyszerűt találtunk. Ennek oka legtöbbször a szülők halála, egy esetben az egyik családmag elvándorlása volt. Mivel az 1792-ben együtt összeírtak 1804-re több háztartásra oszlottak szét, azt gondolhatnánk, hogy a bonyolult összetételű háztartások száma csökkent és az egyszerűeké nőtt. A valóságban azonban nem egészen ez történt. A részeire oszlott 12 háztartás közül 9 valóban bonyolult összetételű volt, közöttük nyolcban két vagy több családmag élt 1792-ben. A fennmaradó három háztartás is akkor osztódott fel, amikor 1792. után a gyermekek felnövekedését és megházasodását követően bonyolulttá vált az összetétele. A háztartás felosztódása után azonban az egyik így keletkezett új háztartás nyolc esetben maga is bonyolult összetételű maradt. A tipikus eset - amennyiben ilyen kevés megfigyelt háztartás esetén egyáltalán lehet típusról beszélni - az volt, hogy az egyik házas fiú a a szülői háztartásban maradt, a másik kivált belőle és külön háztartást alapított. Az is előfordult, hogy a szülők már nem éltek a szétváláskor, azonban a legidősebb fiútestvér háztartásában már élt egy házas fiúgyermek, amikor a többi házas testvér kivált-onnan. A háztartások életében állandóan változások mentek végbe: a gyermekek, különösen a fiúgyermekek megházasodása után a háztartások egy része bonyolult összetételűvé, majd a szülők halála vagy házas gyermekek elköltözése után, vagy házas testvérek szétköltözése következtében a háztartások egy része ismét egyszerűvé vált. Nem látszik határozott szabály abban, hogy a bonyolult háztartások szétválása mikor következik be. Többféle megoldást láthatunk Sárpilisen:- a fiú a megházasodáskor azonnal vagy igen rövid időn belül kiválik a szülői háztartásból,- legalább egy házas fiú sokáig vagy véglegesen együtt marad a szülőkkel,- több házas gyermek együtt maradt a szülőkkel, sőt azoknak halála után is egy háztartásban élnek. Ez utóbbi forma látszik legkevésbé stabilnak a különféle többcsaládmagos háztartástípusok közül. Az egyes háztartások történetének alakulása erősen összefüggött a benne lejátszódott demográfiai eseményekkel. Ezek közül a halálozás nagyon erősen véletlenszerű volt, a születések számát feltehetően elkezdték szabályozni, bár ez a szabályozás minden bizonnyal még kevésbé volt hatékony. A falu egész népességére vonatkozóan azonban mind a halálozások, mind a születések terén érvényesültek bizonyos törvényszerűségek. Ügy tűnik, a vizsgált időszakot a demográfiai viszonyok tekintetében sajátos átmenetiség jellemezte. A megelőző időszakhoz képest ugyanis a halálozások száma csökkent, a születéseké viszont változatlanul magas szinten maradt, így a természetes szaporodás különösen nagy volt. A következő 13 éves időszakban a halálozások száma tovább csökkent, a születéseké azonban még nagyobb mértékben csökkent, így a természetes szaporodás is lényegesen kisebb lett. A két vizsgált összeírás közötti időszakban tehát kivételesen nagy lehetett a demográfiai nyomás az amúgy is kevés megművelhető földterülettel rendelkező falu lakosságán. Az ;egyes háztartások reakciója a náluk esetlegesen fellépő nagy népszaporulatra, a „háztartási stratégia” nyilvánvalóan erősen függött gazdasági erejüktől. Eszerint: 59