Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám - Téglás János: Adalékok egy barátság történetéhez - Babits és Dienesék levelezése
lehet keresni másképen, csak látni, sohasem szisztematizálni, hajlani amerre a valóság kényszerít bennünket, hajlítani elménk könnyen megmerevülő műszereit amerre egy igazi, közvetlen le nem faragcsált tapasztalat irányít; nehezebb lenne, ezerszer nehezebb minden lépés, de igaz lesz, amit találunk; és lehet majd folytatni amit találtunk, nem 'egy életre szóló törékeny építményeket tákolunk össze, hanem igazi élő valóságdarabokat ismerünk meg és egy hosszú beláthatatlan úton mindig előre haladva érezzük, hogy ebből sohasem lehet terméketlen körforgás, itt egy kiapadhatatlan megismernivaló van előttünk. Szebb, százszor szebb az a munka, amire én hívlak s amire te születtél, mint aminőnek te hinni akarod. Igazam van - mondod - igazam van - felelem, - mert véletlenül én is mondtam azt, amit te mindig tudtál és mindig éreztél, hogy a te elméd a filozófiára született. Tudod te azt, hogy úgyis meg kell lenni, hogy elviselhetetlen és üres lenne az élet nélküle: ez az utolsó leveled még jobban meggyőz, ha lehet, mint az amit eddig tudtam rólad, hogy csakis önmagádra van szükséged és arra fogsz menni, amerre visz egy kereséssel teli gyermekkor. Ha ma nihilista vagy, lehetetlen, hogy ne legyenek meggyőződéseid később, az csak jó jel, ha nehezen fogamzanak. Jól tennéd, ha többször írnál. Nem próbálsz Párisba jönni jövőre? Bergson januárban kezd beszélni, valószínű, hogy akkorra mi is újból itt leszünk. Nagyon nehéz innen elmenni, már egy hónapot elvettem a pihenésből, csak e hó végén megyünk a tengerpartra: Vár enge vilié. Leine únf érieur e - és szeptemberben visszamegyünk Pestre, jó volna, ha találkozhatnánk. Őszinte rokonérzéssel üdvözöl Valéria A tiéidnek adj át egy-egy rokoni üdvözletét tőlünk. Fond IUlij8l2. Szekszárd, gn. XII!31. Kedves Valéria Végtelenül restelem a hosszú hallgatást amelybe burkolóztam - napról napra szerettelek volna meglátogatni és az a fárasztó, hercehurcás élet, amibe belecsöppentem, megakadályozta. Most ijedve hallom Kovács Lacitól, hogy ismét külföldre készültök. Megelőzőleg végtelenül szeretnék Veled találkozni. Kérlek, ha nem haragszol kibékülhetetlenül, írd meg egy sorban, mikor lehetsz számomra otthon. Másodikén már otthon leszek, Rákospalotán címem Rákospalota Fő út 2., ide kérem tudósításodat: a jövő hétnek melyik estéjén jöhetek ki? Még egyszer bocsánatodért esdekel és kér hogy kedves férjednek is add át üdvözletemet, őszinte híved és tisztelőd Babits Mihály Budapest X. Delej u. 1. igi2. jan. 3. Kedves Mihály, ne gondold, hogy neheztelek rád, nem nehezteltem egy pillanatig sem, mert talán jobban értelek, mint mindazok, akik között élsz. De néha szomorúan gondoltam arra, hogy kár ennek így lenni, kár hogy nem jössz el hozzám, mert talán mind a ketten 51
