Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 2. szám - Szijártó István: "Nemet mondani a pusztulásnak" - Papp Árpádról

Első országos lapban megjelent Apám emlékezete c. lírai prózáját Nagy László közöltette. (Kötetében Apám halotti maszkja címmel szerepel.) Papp Árpád élményei, olvasmányanyagának (Egymásra rakódott rétegei mintegy ezer verssort kristályosítottak ki, melyeket ez ideig - immár negyvenhét évesen - örökül hagyhatónak érez.

A könyveknek megvan a maguk sorsa. A Metszéspontoknak is. A megírás után a helyi napilap közölte, aztán két irodalmi folyóiratban, majd a Látóhatár c. újraközlő folyóiratban jelent meg. 1971-ben két magánkiadásban közreadta a szerző (másodszor előfizetői kívánságra) s csak ezután, 1976-ban jelent meg a Magvető elsőkötetesek sorozatában. Élő irodalmunk jelesei, irodalomtörténészek elismerő szeretettel reagáltak már az első kiadásra - jelentősnek érezve Papp Árpád fanyar, köznapit és költőit elegyítő szép vjershangját, tiszta dikcióit, asszociációit, melyek mai módon teszik intellektuálissá líráját. Metszéspontjai: gondolat és hit, hit és nihil, szubjektív és történelmi idő összekovácsolása, különböző idősíkok egymásra vetülései. Az időtlen általános egyéni tapasztalatokkal keveredik: „ahogy köröskörül sorra gyújtogatja április göcsörtös négykarú gyertyatartók, vén tőkék csúcsán pici zöld lángjait, s szálkás hosszú szögeket verdesnek a földbe, mintha megfeszítenék minden tavaszai, ahogy hirtelen valami döbbent, mély csend - a harangok - mintha valami titkot beszéltek volna ki — nyelvét tőből kivágták...” (Tengerfenék). Fodor András 1971-ben írta: „Kérdéseit, megmiegújúló, éber nyugtalanságát költészetünk mai legjobb szintjén, tág ívű parabolákba, gazdagon szervezett képek metaforáiba sűríti... Amit eddig írt, hozzátartozik az újkori magyar vers történetéhez.” (Futárposta.)

Autonóm és szuverén költői világot állított Papp Árpád már első jelentkezésével olvasói elé. Lakatos István figyelte meg: „Versei nyelvi anyagukban rendkívül egységesek, kötetén belül nincs fejlődés. Fejlődésrajzának nyomait is eltörölte. Nem látjuk, honnét, milyen úton ért el idáig; s azt sem, hogy merre tart..Vasy Géza azt tartotta fontosnak leírni, hogy Papp Árpád versalkotási módszerét nem kizárólag a magyar irodalmi hagyomány alapján alakította ki. Világképét a vállalás, a népbennemzetben gondolkodó elkötelezettség hatja át. A változó világban helyét kereső és feladatát megtaláló ember az ő lírai hőse.

„Világa leginkább hosszú verseiben bomlik ki. Ezek gyökeresen különböznek Juhász Ferenc és Nagy László hosszú énekeitől, bár azok tanulságait hasznosítják. Alapvetően nem látomásos-szimbolikus, hanem tárgyias-leíró jellegűek az ő művei." Alapjában őrá is jellemző, amit Dimitrisz Hadzisz írt Ritszoszról: „fokozatokon, elemzéseken és kitérőkön átzuhogó, tengernyi képzettársításon áthömpölygő, epikával szélesedő líra; s a mindennapi élet eseményeiből, dolgaiból és tárgyaiból táplálkozó érzelemvilág.”

Egyén és közösség viszonyának újragondolása, a köznapi részletek analízisigénye és a szándék egy mindent átfogó szintézisre - Papp Árpád törekvésének alapmotívuma. A hazai valóság talaján kialakított költészet szerves tartozéka néhány nagy földrajzi és szellemi utazás - Palermótól a trák hegyekig, Moszkvától Krétáig; Zorbász egyenes derekú, sastekintetű, az élet bonyolult jelenségeit axiómákra egyszerűsítő kopár, szigorú világától Ritszosz Makraniszosz szigetén tengerbe dobott palacküzenetéig.

Kimaradt tpndre minden 1945. utáni összefoglaló antológiából, a legtöbb irodalomtörténeti áttekintésből. Egyeseket talán a kultúr-anyagbősége (görög-latin mitológia, biblia, magyar hiedelemvilág, népi hagyományok), másokat talán a nemzeti sorskjérdések tragikus tónusú koncentrált ábrázolása riaszt el. Ö maga inti a hivatásos (vers)betörőket: hozzája ne is közeledjenek „ál-kulcsfogalmaikkal”, s munkássága elemzése csakugyan nehéz feladat, hiszen a „tükrözésre” épülő esztétikát provokálhatja az ilyesfajta vallomás: ,yakotás, gyerekkori vásárfia-tükröm / Semmi köze trükkökhöz, tükrözéshez / Dugdostam, s elejbéd tartom, népem: / Bepárásodik-e?” Még-