Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám - Fried István: Babits Mihály - összehasonlító szempontból
kötetének címét. A szlovák irodalom magyar szakértői (Krcméry és Lukác) sokáig nem láttak mást Babitsban, mint virtuóz verselőt, Lukác feltétlenül Ady mögé utasítja. S bár már 1930-ban megjelenik az első Babits-vers szlovákul, Babitsról akkor kezd hitelesebb kép kialakulni, mikor Babits 1932-ben Szlovákiába látogat. Ettől fogva a szlovák Babits-fordítások is szaporodni kezdenek, Lukác egy 1936-os kötetében már közöl Babits-fordítást; és Babitsnak fontos helyet juttat a Sötét vizeknek partján c. antológiában, amely bátor tettként hirdette a fasiszta Szlovákiában szlovák és magyar költők barátságát, együvé tartozását. Ennek az 1943-as kiadású antológiának előszavában írta Lukác Babitsról: „A forma elsőrangú mestere, rendkívüli, úgyszólván egyetemes tudású művész, akiben szinte csillapíthatatlan tudásszomj élt (.. .) hűvös precizitása alatt ott vibrál a szinte vulkáni erővel kitörni kész érzékenység és a kalandkereső merészség.” Az 1940-es esztendők elején azonban Babits imás vonatkozásban is, a szlovák irodalomban és irodalomtudatban, Ady mellé lépett. A Ján Smrek szerkesztette és a magyar irodalmat mindig lelkesen prezentáló Elán c. lap Babits halálakor nekrológ helyett a Sziget és tenger c. kötet bevezetőjének részleteit közölte. Aligha szükséges kommentár ahhoz, hogy a szerkesztő választása miért erre a Babitsírásra esett. 1941-ben szlovákul is megszólaltak Babits njernes veretű szavai: ,,En hiszek a testvériségben... Nemzet ne nemzet ellen harcoljon: hanem az ellen, ami minden nemzetnek nagy veszélye; az elnyomás és a rombolás szelleme ellen. . .” S hogy senkinek ne támadjon kétsége a tudatos szerkesztői gesztus felől, a folyóirat ugyanennek a számának (1941. szept. 5.) bevezető cikkében, amely valójában a fordulópontra ért Elan további útját határozza meg, megjelölve a követendő eszményeket, ez utóbbiak között leljük Babits Mihályt, utalva a lapban publikált prózájára, Papini, Gqethe és Szophoklész társaságában. A szlovákiai magyar kisebbség bátor hangú szószólója, Szalatnai Rezső 1938- ban a pozsonyi Magyar Űjság hasábjain írta le, hogy mit jelent számára és azok számára, akiknek nevében tollat vesz kezébe, Babits magatartásának okos nemessége, Babitsban „a humanizmus magyar énekesé”-t látva, végkövetkeztetésként pedig kimondva: ,,Ady és Babits már szellemi párhuzamban állnak szervesen egymás mellett.” A magyarul nem olvasó szlovák nagyközönség azonban jóval később olvashatta méltó fordításban Babits verseit. V. Beniak (aki külön kötetben publikálta Juhász Gyula-fordításait), Esti villámlás c. fordításkötetében méltóképpen mutatta be Babitsot, „A fonás könyve szlovákul azonos értékű az eredetivel, alighanem Beniak legsikerültebb fordítása” - méltatta Szalatnai Rezső. Az Esti villámlás azonban csak 1957-ben jelent meg, azóta V. Kondrót kiadott egy önálló Babits-verseskötetet szlovákul. A cseh olvasó még ennyit sem tudhatott Babitsról. Igaz, szlovákul hozzáférhető volt számára Babits néhány, nem sok, lefordított vprse, de 1939 után nemigen volt lehetőség a cseh-szlovák szellemi termékek cseréjére. Az eddig feltárt adatok nemigen szólnak Babits csehországi ismertségéről, feltehetőleg még annyian sem tudták a nevét, mint Móricz Zsigmondét. Igaz, Anton Straka próbálkozott, tervbe vette a Gólyakalifa cseh fordítását (lehet, hogy szlovákét, mert Straka szlovák volt, de diplomataként Budapestről történt visszahívása után Prágában teljesített szolgálatot, s itt sem adta föl a magyar irodalom népszerűsítésének tervét.) 10
