Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 2. szám - Csányi László: Dudith András, vagy a halhatatlanság nyomorúsága

nisége annyira megnyerte a zsinat résztvevőinek tetszését, hogy a határozatok megfogalmazására alakított bizottságba is beválasztották. Egyelőre Dudith is hisz a szerepben, de miközben hódol az új pápa, IV. Pius előtt, tulajdonképpen Ferdinándot szolgálja, s tekintete már a megvalósítható jövő lehetőségeit kutatja. A residentia-határozatról folytatott vitában a zsinat egész addigi működésére tesz megjegyzéseket, s a „boldogtalan kor” nevében kérdezi, „vajon az volt-e a zsinat összehívásának célja, hogy néhány ágas-bogas kérdés, mely hosszú évek óta a feledés homályában hever, annyi idő után most, a legkevésbé alkalmas pillanatban e hírneves férfiak nyilvánossága elé kerüljön?” - s rögtön hozzáteszi: „A mi szőrszálhasogató vitáinkat az eretnekek gúnyosan nevetve és tele kárörömmel, a katolikusok viszont mérhetetlen fájdalom és könnyek között figyelik.” (Szepessy Tibor fordítása.)

A korra a török terjeszkedés vet sötét árnyat, de a humanizmus valamennyi kulcsszava: ienitas, candor, comitas, amicitia, oharitas, manseutudo, concordia, a ráolvasás bűvöletében keletkezett, feledve és feledtetve nyomorúságot és vallási villongásokat, s még az sem jutott eszükbe, hogy ezekkel nem lehet megváltani azt a világot, amelynek be kellett hódolnia a nyers erő előtt. A könnybelábadt szemek Cicero sorain pihennek meg, tőle származik a humanitás és az eruditio fogalma is, s miközben Erasmus komolyan hisz a respublica Christiana eljövetelében, bár a hozzá vezető utakat nem ismeri, Bemibo azt írja Sadoletóoak: „Kerüld szent Pál leveleit, hogy barbár stílusa ne rontsa ízlésedet: Omitte has nugas, non enim decet gravem virum tales ineptiae”, Pomponazzo pedig kijelenti, hogy a lélek halhatatlansága nem bizonyítható, mert Arisztotelész nem erősíti meg.

A humanistáknak ekkor már mindennél fontosabb saját biztonságuk, nyúlgátjaik mögé húzódnak, hogy antik szövegeket elemezzenek és adjanak ki, mint ebben a korban mindenki, Dudith is. A valóság, pedig a kor igazán ajem nélkülözi a rémségeket, áttételesen jelenik meg, s a néhány máig eleven remekmű, amit ezek az évtizedek felmutatnak, mindig a szemtanú hitelességét dicséri, mint Brodarics Igaz története, vagy Szkarica Máté Szegedi István-életrajza. De velük együtt is, ebben a körülbelül fél évszázadban, végtére mindenki félbemaradt író, mert miközben a cicerói imitációról elmélkednek, a valóság csúszik ki kezükből.

A kor vezető műfaja a levél, mely személyhez szól, s rajta keresztül Európa minden szigetlakójához, de az iszonytató híüjek is csak arra jók, hogy a bonae litterae ügyét erősítsék. Ami a humanizmus mögött van, mindig a földrajzi határokon -túl történik, s midőn Túri Farkas Pál leírja a török zsarnokság alatt élő keresztény magyarok életét, a biztonságban élő tudós kortársak számára elhanyagolható, alkalmi tudósítás csupán, mint annyi más, mert a publica tranquillitast másutt kell megerősíteni, Bázelben, Amszterdamiban vagy akár Boroszlóban, ahová végül Dudith húzódott. A törökkel Szemben a szigetekre szabdalt Európa tehetetlen, a humanae sapientiae Studium pedig mindig mással van elfoglalva, s az essentia, relatio vagy subsistemtia feletti terméketlen viták jobban érdeklik, mint a valóság.

Tulajdonképpen Dudith is egyetlen művével lép ki a korból: a Commentariolus de significationibus corpetarum azzal remekmű, hogy igazságtevő szellemének tükre, melynek visszaverődő fényében a természettudolmány felé vezető út halvány vonalát ismerjük fel. Kopernikusz opiniója forradalmi tett, Dudith idáig nem jut el. Nem is juthat. Kopernikusz már az újkor tudósa, aki az égboltra is vet pillantást, s ha csak addig jut is el, hogy „megmozgatja a Földet és megállítja a Napot”, a kiindulópont és a módszer már Newtont előlegezi. Dudithot pem érdekli az égi mechanika, az üstököst józan tárgyilagossággal szemléli, s nem az okokat firtatja, hanem a feltételezett következményekben kételkedik; nem csekélység. Janus Pannonius számára az üstökös még a bella cruenta fenyegetését jelentette, s a Holdban anyja elrablóját látta.

19