Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám - Csányi László: Dudith András, vagy a halhatatlanság nyomorúsága
Dudith «(em ismeri a komóták titkát, annak sem találtam nyomát, hogy Kopernikusz könyve kezébe került; valószínűleg nem is érdekelte volna. A humanisták a gondolat örömében éltek, idegen volt tőlük a tapasztalat élménye; Dudith üstökös-értekezése ebből a iszempontbol jellegzetes humanista alkotás, de amit kiolvas a titokzatos égi jelenségből, erkölcsi szempontból fontos, mert kivezeti az embert a jelenségek szolgaságából, s ilyen messze nagyon kevés humanista jutott el. ARISZTOTELÉSZTŐL NEWTONIG Az 1080-ból származó Bayeux-i kárpit 72 jelenete közül az egyiken a „borzas" égitest is megjelenik, de Matild királynő épp annyit tudott az üstökösökről, mint amenynyit előtte és utána évszázadokig. „Isti mirant Stella” - mondja a felirat az 1066. év égi szenzációjáról, de csak a XVII. század végén határozta meg Edmund Halley, húsz egyéb üstökös mpllett annak a pályáját is, amit Matild királynő szőtt kárpitjába. Arisztotelésztől Newtonig végtére nem történt semmi érdemleges az üstökösöket illetően, s Plinius Naturális Historia-ja, a jelenségeknek ez a máig csodálatot érdemlő enciklopédiája is megmarad a régi hiedelemnél: „Az üstökös gyakran veszedelmet hoz és nem engesztelhető meg egykönnyen.” Konok balvélemény, ami nálunk is állandóan viszszatér, példának elég, ha Rétyi Péter diáriumát idézzük, aki a XVII. század derekán hat erdélyi fejedelmet szolgált számtartóként. 1652 decemberében ezt írta diáriumába: „Csaknem egész hónapon által üstökös láttatott, mely elközelgő veszedelmeket jelzett.’ 1665 januárjában is „üstökös láttatott az égen”, áprilisban pedig egy újabb jelezte az „elközelgő veszedelmeket”. Plinius a kométák, vagy latinul erinitas-ok fajtájának az egész sorát írja le, mert van szakállas, kardos, nyilas, fáklyás, korongos, sőt hordó üstökös, hogy a többit ne is említsük. Plinius tudománya ugyan véges, de Arisztotelész után egy merőben új feltételezésnek is hangot ad: „Egyesek azt hiszik, hogy ezek az üstökösök állandó jellegűek, és saját pályájukon haladnak, de csak akkor láthatók, amikor bizonyos távolságban vannak a Naptól. Mások meg azt hiszik, hogy a páráknak és bizonyos tüzes erőknek hatására véletlenül keletkeznek és maguktól felbomlanak. (Váczy Kálmán fordítása.) Halley-t Newton módszere vezette, midőn az 1531-es és az 1607-es üstökös pályáját (egybevetette annak az útjával, amit mindketten láttak, s „teljes meggyőződéssel” állította, hogy 1758-ban visszatér az addig kiszámíthatatlannak tartott égitest. Vissza is tért, de nem követjük tovább pályáját, s fontosabbak is Dudith András kométái. A Haldey-félét még nem láthatta, de 1570 körül több is feltűnt Európa egén, melyek közül az 1577. évi hosszabb időn át volt látható. Dudithot nem az égi mechanika érdekelte, s bár a tapasztalat bizonysága, Galenust idézve, már traktátusa elején fölbukkan, maga nem indul el ezen az úton, valószínűleg azért sem, mert félt „az istentelenség ijesztő és igen súlyos vádjától”, tehát beéri - s mennyire jellemző humanista fordulat! - a comoordiát kereső megjegyzéssel: „Annyi bizonyos, hogy korunk tudósai még mindig nem tudják kellőképpen meghatározni, mi egyáltalán az az üstökös.” A Commentariolusit 1578-ban írta, a következő évben jelent meg, s minden bizonnyal az 1577 őszén feltűnt üstökös ihlette, ami Szenei Molnár Albert első gyermekkori emléke volt, s azt írta róla, hogy „igen hosszú, a végénél horgas” csillag, „melynek képe mindig megmaradt lelkében”. Három és fél évtizeddel vagyunk Kopernikusz műve után, de azért nem kell azt gondolnunk, hogy a De revolutionibus egyszerre forradalmasította a szemléletet, s Keplernek min (jenképp igaza volt, amikor úgy vélte, 20
