Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám - Csányi László: Babits Mihály tanulóévei - Bélia György könyve
,,minden bizonnyal könnyedebb és nagyvonalúbb volt német kollégájánál." Ernest-Jérome Tharaudról, akinek nevét a kis-Larousseban nem találom, minden jellemzőt megtudunk. 1901-ben 27 éves volt, az Ecole Normale Superieureön végzett, öccse Jean-Gharles pedig Maurice Barres titkára volt. Több könyvet írt közösen a két testvér, Bélia ezeket is fölsorolja, megemlékezve Jérome Tharuad 1920-as pamíletjéről is, amit a Magyar Tanácsköztársaságról írt, de fontosabb ennél, hogy Babits „főképp Taine gondolatait kapta L haraudtól”, ami Taine Péterfy óta eleven hatásához jelent újabb adalékot. A pontosság és a filológus kötelező erénye, Bélia György félbemaradt Babitséletrajzával kapcsolatban azonban egy másik kérdés is fölmerül: lehet-e életrajzot írni - a jelzővel se fukarkodjunk - Olvasmányos életrajzot, a szigorúan ellenőrzött adatok alapján? Az életrajzi regények komor kísérlete a romantizálás kényszere, ami fölös, nem egyszer rikító színeket rak az életrajzra, pedig a nagy mesterek élete romantikus póz nélkül is izgalmas regény. A világirodalom perifériáján lebegő Stefan Zweigtől sem volt idegen, Emil Ludwig tolla alatt már hatásos lektűr lett az életrajz, amit nálunk a nyomukba lépő Harsányt Zsolt ponyvává degradált. Bélia György ellenállt az életrajz minden romantikus csábításnak, s regényíró hajlamát is a filológia szolgálatába állította. Babits életrajza, illetve ennek elkészült első szakasza, tudományos mű, de ugyanakkor írói tett is, mert a cáfolhatatlan tényekkel szövetkezve a szó legjobb értelmében életrajz, s épp azzal hat, hogy nem enged a regényesség olcsó csábításának. Pedig van alkalom a csábításra, elég ha Szabó Lőrinc úgynevezett „kisnaplójára” gondolunk, amelyben „az ördög imáit mormoló” adlátus derűsen önfeledt indiszkréciója, társulva Babits lírai kitárulkozásával, megbízható adatokat szolgáltat egy elképzelhető Babits-regényhez. Legföljebb egy megjegyzésünk lehet. Bélia György a Hatholdas rózsakert forrásait kutatva mindenkit megszólaltat, akit el tudott émi. Itt van Zwentek Irén visszaemlékezése, vallomást tett Kollár Gizella is, megszólaltak a volt tanítványok s egykori tanártársa, a cisztercita Palotai Irén János is. S olvashatjuk szállásadója, Szuper Mihályné szemrehányó levelét is, melyben Babits „végtelen rideg eljárását” panaszolja, kétértelműen róva fel, hogy „szegény Irén barátnőnk is úgy eltűnt szemünk elől, akárcsak édes atyja: elvonult ezer sebből vérző leikével, mint a lőtt vad a rengetegbe, gőgös lelke itt nem bírta ki a sok megaláztatást és csalódást”. Szuperné „igazi, őszinte, önzetlen, anyai barátságát” emlegeti, s könnyen elképzelhető, hogy ez az „anyai barátság", a kor szokása szerint, házasságszerzésre is gondolt. Azonban mindez nem ad okot arra, hogy a Hatholdas rózsakert Gruber Francijának szerepébe képzeljük Babitsot, s legkevésbé valószínű, hogy miatta vérzett „ezer sebből’’ Irén lelke. A Baján keletkezett versekben Giziké neve bukkan fel, aki azonos Kollár Gizellával, s Béliának Arankát is sikerült azonosítania, Schreibner Arankának hívták, akinek „fürte szőke, gazdag, becses búza, rendetlen asztag”, vele szemben „Giziké arca csupa szellem, Giziké teste csupa kellem”. Babits hangja még mutál, nem is jó a vers, játékos tolipróba csupán, amire hirtelen ötlet indíthatta. A Hatholdas rózsakert, személyes emlékeivel együtt, valószínűleg alig több tipikus vidéki anekdotánál, s rikító részleteit az egykori szereplők sem említik. A fiatalok vonzalmai érthetőek, az is bizonyos, hogy Babits környezetében feltűntek férjre vadászó lányok, de Gruber Franci vígjátéki szerepe nagyon idegen tőle. Bélia György ezt nem is állítja, inkább a hajdani szemtanúk szavából sejteni a történet valódiságát, de az emlékezők esetében azt is figyelembe kell vennünk, hogy Babits későbbi hírnevében saját szerepük fontossága is megnőtt, a balul sikerült házassági kísérletekről szóló anekdota emléke pedig tovább élt. Bélia György könyve a Babitsról szóló irodalom egyik alapműve. 1906. május közepén, pedagógiai vizsgáját letéve, Babits okleveles tanár lett, „tovatűntek végleg diákévei’’ - írja Bélia György és sajnos ezzel a mondattal egy irodalomtudós pályája is lezárult. (Szépirodalmi.) CSANYI LÁSZLÓ 71
